A vacsora, amely ismét vihart kavart

2016. március 17.

Soós Eszter Petronella írása (további cikkeit itt találja)

A Francia Zsidó Intézmények Reprezentatív Tanácsának (Conseil représentative des institutions juives de France – Crif) szokásos éves vacsoráján a miniszterelnök is felszólalt, s – ahogy lassan megszokhattuk – igen kemény üzenetet küldött: úgy ítélte meg, hogy az anticionizmus nem más, mint az antiszemitizmus szinonimája. Ezzel a kijelentésével elsősorban a gyakran bojkottbarát (szélső)baloldalon váltott ki vitát. Manuel Valls ráadásul még csak nem is a saját nevében beszélt.

Az eredeti meghívott François Hollande köztársasági elnök lett volna, akinek azonban a vacsora időpontjában éppen Brüsszelben kellett a török miniszterelnökkel tárgyalnia a migrációs válság megoldásával kapcsolatban. Hollande megbízta hát Valls miniszterelnököt azzal, hogy olvassa fel a beszédét. Úgy tűnik azonban, a miniszterelnök nemcsak felolvasta a beszédet, hanem hozzá is tett, mivel sokkal keményebben fogalmazott, mint ahogy a köztársasági elnök szokott, olyan kifejezéseket használt, mint az „iszlamista terrorizmus” – jegyezte meg a Le Figaro.

A Crif elnöke, Roger Cukierman beszédében utalást tett fel arra, hogy az anticionizmust és az antiszemitizmust csak egy lépés választja el egymástól, Valls viszont rákontrázott erre, amikor a két jelenség közé egyenlőségjelet tett. A miniszterelnök továbbá ismét elhatárolódott a BDS-mozgalomtól, nemcsak illegálisnak, de egyben illegitimnek is nevezve azt.

A vacsorán részt vett a francia politikai élet összes jelents szereplője, mind kormány- mind ellenzéki oldalról. Nem kapott meghívást ugyanakkor a Nemzeti Front. A Crif elnöke kijelentette ugyanis, hogy „nincs kedve” meghívni Jean-Marie Le Pen örököseit, akiknek nem osztja az értékeit. Az FN először még támadta is a Crifet, hogy „nem tartja tiszteletben a politikai pluralitást”, de Cukierman ezt a kritikát azzal pattintotta vissza, hogy „ő nem a Nemzetgyűlés”. Az FN ezek után örömmel nyugtázta, hogy nem kell részt vennie egy „diszkriminatív, steril, közösségelvű” rendezvényen.

A baloldal baloldala, illetve jogvédők harcosan szólaltak fel Valls nyilatkozata ellen, mondván, a beszéd összemossa a dolgokat. Az Emberi Jogi Liga egyenesen piromániásnak nevezte a miniszterelnököt, aki „azok nyomában jár, akik el akarják hallgattatni az izraeli kormány politikájának kritikusait”. De a Libération főszerkesztői vezércikke sem kímélte a miniszterelnököt, hibának nevezve az antiszemitizmus és az anticionizmus szinonimaként kezelését. A cikk aláhúzta ugyanakkor, hogy a baloldal sokáig alábecsülte az új típusú, muszlim antiszemitizmus realitását és hogy a szélsőbaloldalon jellemző Izrael-gyűlölet valóban nagyon közel áll az antiszemita előítéletekhez. Laurent Joffrin főszerkesztő ugyanakkor úgy vélte, hogy történeti értelemben az anticionizmus zsidó szervezetek körében is előfordult, igaz, mára egyértelműen kisebbségi álláspontnak számít (más cikkek is sorolják azokat a francia zsidó értelmiségieket, akik nem hívei még a zsidó állam létrejöttének sem). Joffrin szerint ráadásul az eredeti cionizmus nem is feltétlenül azt a „Nagy-Izrael” politikát takarja, amelyet az izraeli jobboldal egy része ma képvisel.

Más újságok nem igazán tudták, hogy hogy kezeljék Valls nyilatkozatát. A Le Monde például eredetileg az a címet adta cikkének, hogy Valls egyenlőségjelet tesz az antiszemitizmus és az anticionizmus közé, de később megváltoztatta arra, hogy „összekeveri” a két dolgot (a változtatás a link és a cím összehasonlításával vehető észre, a Le Monde kritikákat is kapott érte).

Valls és Cukierman

Nem ez az első alkalom, hogy a Crif éves vacsorájához kapcsolódóan vita keletkezik. 2015-ben a muszlim ernyőszervezet (CFCM) akkori vezetője bojkottálta a rendezvényt, mivel nem tetszett neki a Crif elnökének a muszlimokra tett egy nyilatkozata, miszerint minden antiszemita erőszakos cselekményt fiatal muzulmánok követnek el (az eset után a két vezetőt magához rendelte a köztársasági elnök, hogy minél hamarabb tisztázzák az ügyet, ez meg is történt). Bár a CFCM új vezetője idén a vendégek között volt, úgy tűnik, a tavalyi tendencia folyatódik: Crif vacsorája idén is hullámokat vert, ami a francia helyzetről mond el igen sokat.

Valls provokációja – provokáció, hiszen a miniszterelnök pontosan tudhatta, hogy mondatai milyen hatásúak lesznek és mekkora vitát kavarnak –, mindenesetre lehetőség arra, hogy a francia társadalom elkezdje kibeszélni azokat a témákat, amelyek régóta tabunak számítanak. Egészen biztosan helye van az alapos, kibeszélős társadalmi vitának egy olyan országban, ahol az Európa Tanács egy bizottsága szerint a rasszista gyűlöletbeszéd „rutinjellegűvé vált” – nemcsak az átlagemberek, hanem a politikusok beszédeiben is.

Szerző:
Kategóriák: Hírek
Címkék: