Soós Eszter Petronella: Újabb antiszemitizmus-vita Franciaországban: ezúttal az imámok is harcba szállhatnak

Mint arról a magyar sajtó is beszámolt, mintegy háromszáz közéleti személyiség erőteljes felhívást tett közzé a Franciaországban elharapózott újfajta antiszemitizmus ellen, melynek megjelenését elsősorban a radikális iszlámhoz kötik. A Le Parisien nevű lapban megjelent szöveg aláírói azt követelik, hogy legyen nemzeti ügy a jelenség elleni fellépés, mivel álláspontjuk szerint ennek az új antiszemitizmusnak köszönhetően „csendes etnikai tisztogatás” zajlik Franciaország egyes kerületeiben.

 

Emlékezés a meggyilkolt Mireille Knollra 2018. március 28-án.
Fotó: REUTERS/Gonzalo Fuentes

Ami a felhívást rendkívül érdekessé teszi, az az, hogy az aláírók között nemcsak jobboldali személyiségek (Nicolas Sarkozy volt köztársasági elnök; Laurent Wauquiez, a republikánusok jelenlegi elnöke; Jean-Pierre Raffarin volt miniszterelnök), hanem baloldali személyiségek is találhatók (például Manuel Valls és Bernard Cazeneuve volt miniszterelnökök; Bertrand Delanoë volt párizsi főpolgármester). Az aláírók között művészek (Gérard Depardieu, Charles Aznavour), filozófusok (Alain Finkielkraut, Bernard-Henri Lévy), illetve vallási vezetők, így imámok is vannak. Haïm Korsia főrabbi szintén szignálta a szöveget, igaz, később azt is elmondta, hogy vonakodott, mert a nyilatkozat nem minden szavával értett egyet, és itt-ott módosításokat is sikerült elérnie.

A szöveg erőteljesen kritizálja a zsidó szavazatnál jóval jelentősebb arányú „muszlim szavazatra” dolgozó radikális baloldalt, annak esetenkénti anticionizmusát, mely az elkövetőkből „áldozatot csinál”, és hogy az új antiszemitizmust egyesek mint társadalmi lázadást látják, láttatják. De a legerőteljesebben talán a muszlim vallási vezetőket, teológusokat szólítja fel a szöveg arra, hogy a II. vatikáni zsinat mintájára rendezze a szent szövegeiben található antiszemita utalások kérdését, értelmezését, hogy az antiszemiták tetteik elkövetésekor ne hivatkozhassanak a Koránra.

A nyilatkozat egyébként egy április 25-én megjelenő, a témáról szóló könyvre is fel akarja hívni a figyelmet.

Luc Ferry volt konzervatív oktatási miniszter – aki szintén az aláírók között van – egy interjúban azt mondta, hogy az új antiszemitizmusról szerinte azért nehéz beszélni, mert a forrásai az iszlamizmusból táplálkoznak, s aki erről szót ejt, azt a baloldal „iszlámbarátai” és a szélsőbal azonnal iszlamofóbnak tételezi, pedig nem „a muszlimok” kritikájáról van szó (a radikális baloldali Új Antikapitalista Párt elnökjelöltje egyébként, amikor megkérdezték, hogy mit gondol a szóban forgó nyilatkozatról, zavaros fejtegetésbe kezdett, hogy a rasszizmus ellen kell fellépni, és tulajdonképpen sugallta, hogy több az arabokkal szembeni erőszak, mint a zsidókkal szembeni…).

A párizsi nagymecset vezetője, Dalil Boubakeur közleményében igazságtalannak tartotta a megjelent állításokat, és a vallási közösségek szembeállításának lehetőségéről beszélt. Az iszlamofóbia elleni megfigyelőközpont vezetője az iszlám és az muszlimok elnyomását látta az írásban, Ahmet Ogras, a muszlim ernyőszervezet, a CFCM vezetője értelmezhetetlennek tételezte a dolgot, de jelezte, hogy azzal egyetért, hogy az antiszemitizmus ellen fel kell lépni. 24-én azonban – egy nappal a fenti reakciók után – mintegy harminc imám „felajánlotta szolgálatait az országnak” az antiszemitizmus és a terrorizmus elleni harcban, úgy vélekedve, hogy a hallgatás immáron cinkosságot jelent. Felhívták a figyelmet, hogy a muszlimokkal békében élő embereket gyilkoló muszlimok nem jutnak a paradicsomba. Vajon ez lehet az első teológiai válasz, amelyet a felhívás szerzői muszlim hittudósoktól várnak? A fejleményeket mindenesetre érdemes lesz figyelni.