Miközben az USA és Izrael kilép a szervezetből, zsidó származású igazgatót választott az UNESCO

(Soós Eszter Petronella cikke. További írásait itt találja.)

Miközben az Egyesült Államok és Izrael éppen elhagyni készül az ENSZ szakosított oktatási, tudományos és kulturális szervezetét, az UNESCO-t, a szervezet a francia, de marokkói zsidó származású Audrey Azoulay-t, Hollande elnök volt kulturális miniszterét választotta új vezetőjévé. Izrael örülhet a döntésnek, mely ugyanakkor még nem végleges, ugyanis a végrehajtótanács döntését november 10-én még az UNESCO közgyűlésének is jóvá kell hagynia.

Audrey Auzolay

A vélhetően nálam több forrásra rálátó New York Times szerint ugyanakkor a szavazás már csak formalitás, így – komolyabb, további politikai botrány hiányában – kimondható, hogy megvan az UNESCO új főtitkára.

Az új főtitkár, Audrey Auzolay multikulturális családól származik (a nagymamája szefárd zsidó, édesapja pedig a marokkói király tanácsadója), és egyébként Hollande volt francia köztársasági elnök felfedezettje – állítólag személyesen a korábbi elnök bátorította, hogy pályázza meg az állást még francia kulturális miniszterként. Auzolay jelöltsége – mely egyelőre egy négy éves mandátumra szól – nem tetszett mindenkinek. Jean-Yves Le Drian a francia külügyminiszter tiltakozó levelet is kapott az arab világ mintegy 50 értelmiségijétől, mert sokan szerették volna, ha az arab világ adta volna a szervezet következő főtitkárát. Auzolay egyébként a katari Hamad bin Abdulaziz al-Kawarit győzte le az ötödik szavazási körben, állítólag nem kis részben az arab világ megosztottságának köszönhetően előrejutva.

Auzolay a szavazás után azt nyilatkozta, hogy hivatalba lépése után vissza kell állítania a szervezet hitelességét, hogy az cselekedni tudjon. Hangsúlyozta, hogy (a hagyományosan multilaterális diplomáciában gondolkodó) Franciaország még elkötelezettebb a szervezet munkája iránt, most, hogy két fajsúlyos ország is bejelentette a távozását. Értsd: Franciaország ebben az esetben is azt teszi, amit hónapok óta tesz, tudniillik ahol diplomáciai űrt és befolyásnövekedési lehetőséget lát, ott lép és elfoglalja a teret. Kérdés, hogy az új főtitkár mennyire lesz partner az új francia elnök közvetítésre és térfoglalásra épülő diplomáciai gyakorlatában – mindenesetre a távolság nem lehet akadálya az egyeztetésnek, mivel az UNESCO székhelye Párizsban van.

Az új főtitkár megválasztására egy nappal azután került sor, hogy az Egyesült Államok és Izrael bejelentették, elhagyják a szervezetet, mivel az álláspontjuk szerint tendenciózusan Izrael-ellenes politikát folytat.

Ebben a körben több palesztin területekre vonatkozó határozat és UNESCO-döntés is kivívta Izrael és az USA haragját, és különösen nagy visszhangot váltott ki, amikor a vitatott státusú, 1967-ben Izraelhez csatolt Hebron palesztin világörökségi helyszín lett, amikor egy döntés a Templomhegyet csak muszlim nevén emlegette, vagy amikor az UNESCO kritizálta Izraelt a jeruzsálemi szent helyek kezelési módja miatt. Más értelmezésben  arról is szó van, hogy a tagállamok e nemzetközi szervezeten keresztül is igyekeznek megvívni kétoldalú konfliktusaikat, ami logikusan, okvetlenül hasonló vitákhoz vezet. A jelenség azonban nem csak palesztin-izraeli viszonylatban jellemző, hanem például Kína és Japán is emlegethető e téren.

Az Egyesült Államok már Barack Obama elnöksége alatt is rossz szemmel nézte az UNESCO működését, vagyis itt nem csak Donald Trump izolacionista, visszahúzódó külpolitikájáról van szó. Miután ugyanis a szervezet 2011-ben felvette Palesztinát a tagjai közé, az Egyesült Államok úgy döntött, nem hajlandó fizetni a tagdíját, ami a teljes szervezet költségvetésének ötödét jelentette, és súlyos érvágás volt az UNESCO számára. Igaz, Obama elnök igyekezett volna megváltoztatni azt a törvényt, amely kötelezte az USÁ-t a kivonulásra Palesztina felvétele esetén, így arra lehet következtetni, hogy a lépésnek jóval több volt a republikánus támogatója, mint a demokrata. Az USA 2018. december 31-ével hatályos kilépése után megfigyelőként kívánja a szervezet munkáját segíteni.

Az USA amúgy nem először lép ki a szervezetből. Ronald Reagan 1984-ben hasonló lépést tett a szervezet kommunista befolyásoltságára és Izrael-ellenességére hivatkozva. Érdekesség, hogy később nem a demokrata Bill Clinton, hanem a szintén republikánus George W. Bush vitte vissza az országot a szervezetbe.