Mikor volt ilyen jó zsidónak lenni Európában?

milano3

Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija – forrás: zsido.com

A Milánói Ediktum valódi mérföldkő volt Európa történelmében, mely elhozta a vallásszabadságot s a népek közötti megbékélést a Római Birodalomban. E konstantini rendelet létrejöttének 1700. évfordulója alkalmából rendeztek magas szintű konferenciát Brüsszelben, az Európai Parlamentben. A rendezvény szervezői Surján László, az EP kereszténydemokrata alelnöke és Jan Olbrycht, az Európai Néppárti Képviselőcsoport alelnöke voltak. A konferencián számos magas rangú egyházi vezető és vallási szervezet vett részt.

A konferencia az ediktum szellemiségét vetette össze a vallásszabadság mai európai értelmezésével és gyakorlati megvalósulásával. Surján László bevezetőjében azt mondta, bár ”a tolerancia és a diszkrimináció elleni harc korunk leggyakrabban ismételt fogalmai közé tartoznak, a Milánói Ediktum szellemiségét mégis nap, mint nap megsértjük. Európa történelmét súlyos vétkek pecsételik meg, melyeket a különböző kisebbségek és másképpen gondolkodók ellen követtünk el. A zsidók kirekesztése és üldözése a múltban és ma, a növekvő bevándorló-ellenesség, különös tekintettel az európaiaktól eltérő vallásúakra, valamint a terjedő keresztény-ellenesség (christanophobia) mind ugyanannak az ellenséges légkörnek a megnyilatkozásai.”

A Milánói Ediktum, melyet Constantinus I. Nagy Konstanin nyugati, és uralkodótársa, Licinius keleti császár adott ki, engedélyezi minden ember számára a szabad vallásgyakorlást. Konstantin és Licinius 313-ban Milánóban találkozott, ahol megünnepelték Licinius házasságkötését Konstantin húgával.  A rendelet már a maga korában sem volt péda nélküli, 311-ben Galerius császár Nikomédiában a halálos ágyán kiadott már egy rendeletet, amely a keresztények számára biztosított jogokat. Így a milánói “tolerancia-rendeletét” már az ebben adott jogoknak a megerősítése és kibővítése volt.

Ugyanakkor fontos rámutatni, hogy a rendeletben megjelenő tolerancia, nem a keresztények, hanem a többi vallás irányába nyilvánult meg, hiszen Nagy Konstantin megkeresztelkedett, ezzel a kereszténységet politikai szintre emelte. Az ediktum nem egyszerűen a vallás egyéni megélésének szabadságát mondta ki, és nem csak a vallásgyakorlás büntetését törölte el, de legalább ekkora (ha nem még nagyobb) hangsúlyt kapott benne az egyházi tulajdonok rendezésének kérdése is. Részlet az Ediktum szövegéből:

“Mivel Méltóságod látja, hogy korlátlanul megadtuk nekik ezt a szabadságot, azt is megérti, hogy másoknak is megadtuk, akik saját parancsaikat és vallásukat akarják követni, amiről, világos, hogy illik a mi időnk nyugalmához, hogy mindenkinek joga legyen azt az istenséget követni és azt a vallást gyakorolni, amelyiket csak akarja. Ezt azért döntöttük el, nehogy olyan színben tűnjünk fel, hogy valakit is megcsorbítunk bármilyen szertartásában vagy vallásában.”
Lactactantius: De mortibus persecutorum, 48; Euszébiosz: Hist. Eccl. X,5,2-3; m-ul: Vanyó IV:425. Baán István ford.

A konferencián felszólalt Nebojsa Stefanovic, a szerb parlament elnöke; III. Gergely, Antóchia melkita bizánci katolikus pátriárja; Patrick Daly atya a COMECE főtitkára; Köves Slomó az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija; Emmanuel, Franciaország metropolitája; Michael Hesemann, német egyháztörténész és újságíró; Esther Kattenberg, az Open Doors nemzetközi jogvédő szervezet képviselője; Roger Kiska, az Aliance Defencing Freedom szervezet vezető jogásza és Richard testvér a Taize közösségből.

Köves Slomó vezető rabbi napjaink vallásszabadságáról beszélt kisebbségi szemszögből. ”Gondolatok és eszmék sohasem lesznek elég erősek ahhoz, hogy egy szabad Európában éljünk, ahol valós vallásszabadság van, meg kell találnunk az arany középutat egyház és állam viszonyában. Magyar zsidóként ma azt mondom, igaz, nő az antiszemitizmus, terjed a gyűlölet, de mégis, mikor volt az utóbbi 2000 évben ilyen jó zsidónak lenni Európában, mint ma? Európa nagy kérdése ma nem a vallások közötti különbözőségek kezelése, hanem az, hogy hogyan látjuk Európa jövőjét, s hogy tudunk-e a vallási és szekuláris értékek között közös nevezőt találni.”

forrás: zsido.com