Még mindig nem oldódott meg az ablakon kidobott asszony esete

Lassan három hónapja tartja lázban a francia zsidó közösséget Sarah Halimi, az ablakon kidobott zsidó asszony esete. Mint arról korábban a TEV oldalain beszámoltunk, a hatóságok egyelőre nem találtak egyértelmű bizonyítékot az antiszemita motivációra, a zsidó közösség egyre növekvő része azonban antiszemita, sőt terrorista bűncselekménynek tartja a gyilkosságot, tekintettel arra, hogy az elkövető „Allah Akbar” kiáltásokkal követhette el a tettét. A francia zsidó szervezetek ernyőszervezete, a Crif, amely – az egyértelmű bizonyítékok hiányára tekintettel – korábban tartózkodó volt az antiszemita motiváció kimondásában, most a közösség követeléseinek élére állt.

Mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, a Franciaországi Zsidó Szervezetek Tanácsa, a Crif korábban nem tudta megerősíteni az antiszemita motivációt. Mint írtuk: „a Crif, a francia zsidó intézmények reprezentatív tanácsa Facebook-oldalán nyilvánosan jelezte, hogy ezeket az információkat ellenőrizte, és nem tudja megerősíteni, más közösségi vezetők és sajtóhírek inkább a bizonytalanság és az információhiány húrjait pengették. A közösség radikálisabb szervezetei szerint viszont a hatóságok elhallgatásáról lehet szó”.

A Crif 85 nappal az eset után 180 fokos fordulattal politikát váltott, minden bizonnyal nem függetlenül a közösség elvárásaitól. Most azt kérdezi, hogy miért nem halad a nyomozás, mit akarnak elrejteni, és miért tagadják az antiszemita motivációt – ez egyértelműen új álláspont. A szervezet oldalán azóta megjelent ugyanez az üzenet a a 86., 87. stb. napon is, és ez vélhetően így is marad, amíg a nyomozás le nem zárul így vagy úgy.

Francis Kalifat, a szervezet elnöke cikket is közölt a témában a jobboldali Le Figaro hasábjain, igaz, csak azután, miután 17 jelentős értelmiségi korábban, a hó elején már megfogalmazta a nyílt levelét, kifogásolva, hogy a hatóságok nem antiszemita gyilkosságként kezelik az ügyet. Kalifat egy interjúban elmondta, a belügyminiszterrel is beszélt az ügyről, és a zsidó közösséget jelenleg foglalkoztató legfontosabb témának nevezte a Halimi-gyilkosságot.

A közösség azt is örömmel üdvözölte, hogy a TF1 csatorna esti 20 órás műsorában riportot közölt az esetről, mert ezt az „elhallgatás” megtöréseként értelmezték (a riportban elsősorban a család tagjai és ügyvédei szerepeltek).

A Crif és annak elnöke, Francis Kalifat tehát az elmúlt napokban-hetekben élére állt a „teljes igazság feltárását” követelőknek. Persze van is mit feltárni, mert alapvető nyomozati cselekmények váratnak még magukra: június közepén például a igazságügyi elmeorvosi megfigyelés alatt álló gyanúsítottat még mindig nem hallgatták ki, és a pszichiátriai jelentés sem készült még el. Ebből is látszik, hogy a fő kérdés a nyomozás vélt vagy valós lassúsága (nem ismerjük a gyilkossági nyomozások átlagos hosszát), az ebből következő információhiány, illetve az, hogy a tettére „megöltem a Sátánt!” felkiáltással reagáló 27 éves gyanúsított egyáltalán beszámítható, így büntethető-e.

Ha az illető nem beszámítható, a közösséget politikai értelemben akkor is foglalkoztatni fogja, hogy az „őrület” mellett motiválhatta-e antiszemitizmus a tettét. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy a büntethetőséget kizáró ok kimondása az ügy politikai vetületének a végét is jelentené. A büntethetőség kimondása pedig pedig megnyitja azt a jogi-politikai vitát, hogy a hatóságok, különösen a bíróság szerint is szó van-e súlyosbító körülményről, azaz antiszemita gyűlölet-bűncselekményről.