Marine Le Pen hergeli a francia zsidóságot

 

Miközben a Nemzeti Front tudatosan igyekszik üzeneteket küldeni a francia zsidóságnak, időnként kavics szorul a gépezetbe, és Marine Le Pen – a saját elvi és politikai koherenciája megőrzése érdekében – olyanokat mond, amelyek a zsidó közösséget is felzaklatják. Az elmúlt napokban számos ilyen példa akadt.

 

Marine Le Pen egy izraeli televíziónak adott interjújában megismételte például, hogy álláspontja szerint minden vallásos öltözetet és ruhadarabot, így a kipát is be kell tiltani a nyilvános térben. Ez nem új álláspont a Nemzeti Front elnökjelöltje részéről, korábban is « kérte a zsidóságot » erre az áldozatra a radikális iszlám elleni harcra és a diszkriminációmentességre tekintettel. Korábban is hangsúlyozta ugyanakkor, hogy Franciaországban a kipa – álláspontja szerint – semmiféle problémát nem okoz. Ebben a friss interjúban még azt is hozzátette, hogy látva a franciaországi antiszemitizmus szintjét, egyébként is kisebbségnek gondolja azokat a zsidókat, akik kimerészkednek az utcára kipában.

 

Újdonsága miatt még ennél is nagyobb felhördülést okozott Le Pennek az az álláspontja, miszerint elnökké választása esetén megtiltaná a franciáknak az Európán kívüli országokkal a kettős állampolgárságot. Azaz az érintett kettős állampolgároknak választaniuk kellene, hogy melyik hazájuk polgárai kívánnak lenni. Le Pen hangsúlyozta, hogy mivel Izrael nem európai ország, ez az intézkedés érintené természetesen a francia-izraeli kettős állampolgárokat, bár nyilvánvaló, hogy az intézkedés és a politikai üzenet nem őket célozza.

 

Mivel Le Pen azt is kifejtette, hogy a francia állampolgárságról lemondóknak sem kellene távozniuk az országból, sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ez esetben egyáltalán mi értelme ennek az intézkedésnek. A kérdés jogos, de a történetnek minden bizonnyal – logikusan végiggondolva – lehet még egy másik, büntetőjogi oldala is, amely a kettős büntetés szisztematikus alkalmazását, vagyis a bűncselekményt elkövető külföldiek szisztematikus kiutasítását jelentené. Márpedig idegen ország állampolgárát könnyebb kiutasítani, mint egy saját állampolgárt, ezt könnyű belátni.

 

Miért vállalja fel Le Pen, hogy a zsidóságot idegesítő, hergelő álláspontokat fogalmazzon meg, mikor alapvetően igyekszik a zsidóságnak « udvarolni », bizonyítani, hogy az általa vezetett FN már nem antiszemita és nem rasszista? Először is, az FN támogatottsága a zsidóság köreiben nő, de még mindig a nemzeti átlag alatt van. Vagyis sok veszítenivaló nincsen. A bázis azonban igényli az ilyen üzeneteket, hiszen a pártot nem sikerült hat esztendő alatt « teljes egészében lecserélni ».

 

Másrészt viszont a Nemzeti Front csak akkor tudja magát a radikális republikanizmus és laicizmus « igaz védőjeként » pozicionálni, ha minden vallási csoportra, minden közössére azonos szabályokat mér. A zsidóságot hergelő üzenetek oka tehát az elvi koherencia igénye. Ezzel a koherenciával kerülheti el ugyanis a párt az arab- és muszlimellenes rasszizmus vádját, úgy, hogy közben azért a párt ellenségképén sem kell érdemben változtatni (az egy más kérdés, hogy az FN közben a szekuláris és nem iszlamista muszlimoknak is igyekszik már politizálni, de ez egy más kérdés). Hogy a javaslatok alapvetően muszlim országokra, bizonyos konzervatív muszlimokra és a radikális iszlámra vonatkoznak, az a zsidóságnak szóló « hozzatok áldozatot! » retorikából is nyilvánvaló. Más kérdés, hogy e javaslatok érthető okokból fékezik a zsidóság FN-csatlakozásának a mértékét.

Soós Eszter Petronella politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). 2014-ben szerzett abszolutóriumot az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. Kutatói és oktatói munkái mellett politikai tanácsadóként dolgozik.

A szerző további írásai itt olvashatók