Macron közel-keleti politikája

2017. július 21.

Soós Eszter Petronella írása

Alig két hónap telt el Emmanuel Macron hivatalba lépése óta, de a francia elnök máris fogadta Párizsban mind Mahmúd Abbász palesztin elnököt, mind pedig Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnököt. A két találkozó összességében lehetővé teszi, hogy lassan átfogó képet kapjunk az új francia államfő közel-keleti politikájáról.

Először a palesztin vezető utazott Párizsba, hogy július 5-án tárgyalásokat folytasson Emmanuel Macronnal. A találkozó végén közös sajtónyilatkozatot tettek, melynek során Macron kijelentette, hogy a hagyományos francia külpolitikai álláspontnak megfelelően a kétállami megoldásban látja az izraeli-palesztin konfliktus megoldását.

Úgy vélekedett, hogy két elv érvényesülése biztosítja a tartós megoldást: a palesztinok joga a független államisághoz és Izrael joga a biztonsághoz. Alig rejtett kritikát fogalmazott meg ugyanakkor Izrael állammal szemben, amikor felhozta a ciszjordániai, a gázai és a kelet-jeruzsálemi helyzet romlását, illetve amikor a hatályos nemzetközi jog alapján elvetette az izraeli szóhasználatban telepekként, illetve vitatott státusú területekként ismert területekre történő fejlesztéseket.

Furcsa diplomáciai „érdekesség”, hogy Macron kiemelte Abbász erőszakmentesség melletti elkötelezettségét, alig pár nappal azután, hogy Rex Tillerson amerikai külügyminiszter bejelentette, a Palesztin Hatóság nem fizet majd az izraeli börtönökben ülő terroristák hozzátartozónak. Azt nem tudni, hogy a két dolog között van-e összefüggés. (Egyébként egy nappal Tillerson bejelentése után cáfolták is az amerikai külügyminiszter állítását.)

Az új francia elnök kijelentette továbbá, hogy a következő hónapokban a különböző francia, amerikai stb. korábbi kezdeményezések örvén kíván előrelépni, illetve megerősítette, hogy 2018 elején egy francia-palesztin kormányközi találkozóra is sor kerül a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése céljából.

Egy héttel Abbász után Benjamin Netanyahu látogatott Párizsba. Macron az izraeli miniszterelnököt a francia zsidóság második világháborús deportálásának 75. évfordulójára hívta Párizsba. 75 évvel ezelőtt a francia hatóságok mintegy 13 000 zsidót gyűjtöttek össze egy sportcsarnokban, majd küldtek a halálba, és 1995-ig kellett várni, hogy francia államfő kimondja, a bűnt franciák követték el. Ez az egy „razzia”, ahogy a franciák mondják (rafle), a háború alatt elpusztult francia zsidóság negyedét veszejtette el, az áldozatok között legalább 4000 volt a gyermek. (Ezzel kapcsolatban a gaulle-ista Vichy-mitológia miatt jellemzőek a politikai viták, mivel a történeti gaulle-isták szerint Vichy nem Franciaország. A gaulle-ista mitológiát pártszinten ma már csak a Nemzeti Front vallja, s újabban a radikális baloldal.)

Netanyahu a szóban forgó megemlékezésre július 16-án, budapesti látogatása előtt érkezett. Fogadtatása nem volt kritikamentes, főleg baloldali és kisebb zsidó csoportok adtak hangot nemtetszésüknek. A megemlékezési ceremónia után – ahol Macron megismételte a Franciaország felelősségére vonatkozó állításokat a Crif és a zsidó közösség megelégedésére – az izraeli kormányfő és a francia államfő kétoldalú megbeszéléseket tartottak. (A zsidó közösség számára további fontos üzenet, hogy Macron a Halimi-gyilkosság esetleges antiszemita motivációjának a teljes felderítésére szólított fel.)

A francia államfő az izraeli miniszterelnök előtt is megismételte azon óhaját, hogy folytatódjanak a tárgyalások a kétállami megoldás érdekében, és hangsúlyozta, hogy a nemzetközi jog alapján Franciaország elítéli a további telepek létrehozását (francia szóhasználatban:gyarmatosítást). Macron továbbá éberségének adott hangot az iráni megállapodással és annak végrehajtásával kapcsolatban. Az elemzések ugyanakkor kiemelik, hogy még mindig nem lehet tudni, Emmanuel Macron támogatja-e elődje béke-kezdeményezéseinek folytatását.

Mint emlékezetes, Hollande elnök és kormányzata 2016-ban jelentette be, hogy megkísérli újraindítani a békefolyamatot, de ezt olyan multilaterális találkozók szervezésével tette, amelyekre csak az érintetteket nem hívták meg. A folyamat eddig legutolsó állomása egy 2017. január 15-én – öt nappal Donald Trump hivatalba lépése előtt – szervezett találkozó volt, amelyről az izraeli és a palesztin résztvevők hiányoztak. Izrael nem szeretné, hogy Franciaország folytassa az Izrael által finoman fogalmazva sem támogatott és üdvözölt Hollande-féle kezdeményezést.

Korábban a szocialista baloldal – de nem a kormány – egyébként Palesztina egyoldalú elismerésével is fenyegetőzött, ezt a megoldást a jelenlegi államfő nem támogatja.

Szerző:
Kategóriák: Hírek