Kevesebb, de erőszakosabb: így áll a gyűlölet Franciaországban

Közzétette a francia Belügyminisztérium a 2017-re vonatkozó „gyűlöletstatisztikákat”. Az adatok egyszerre bíztatóak és csalódást keltőek: az abszolút számok csökkennek, vagyis egyre kevesebb a gyűlölet-bűncselekmény, de a belügy szerint „a csökkenés nem fedheti el”, hogy az erőszakos cselekmények száma viszont nő. A zsidó közösséget éppen néhány ilyen erőszakos cselekmény aggasztja a legjobban.

A jó hír: a rasszista, muszlimellenes, antiszemita gyűlölet-bűncselekmények száma összességében 16%-kal csökkent a 2017-ben az előző évi adatokhoz képest. 2017-ben 950 ilyen bűncselekményt jegyeztek fel, vagyis ennyi vált ismertté (az ilyen esetek kapcsán jelentős a látencia, tehát a statisztikai adatokat ennek megfelelően érdemes olvasni).

A leginkább a muszlimellenes cselekmények száma csökkent (34,5%-kal), ezt követik a rasszista bűncselekmények (14,8%-kal), s végül 7,2%-kal szorultak vissza az antiszemita cselekmények. Az egyes bűncselekmény-típusok közül az úgynevezett fenyegetések száma csökkent a legnagyobb mértékben (az antiszemita fenyegetések 17,1%-kal estek vissza, a muszlimellenes fenyegetések 58,5%-kal, míg a rasszista fenyegetések 17,36%-kal). A Belügyminisztérium nem találgat a csökkenés okait illetően, de a muszlimellenes cselekmények számának visszaesése jó eséllyel annak köszönhető, hogy egyre távolodnak időben a 2015-2016-os iszlamista terrorcselekmények (egyébként az iszlám társadalmi megítélése is érdemben javult az elmúlt időszakban Franciaországban, ami összecseng a bűnüldözés adataival).

A Belügyminisztérium kiemeli, hogy az erőszakos cselekmények száma mind a rasszista, mind a muszlimellenes, mind pedig az antiszemita bűncselekmények esetében nő, ezen belül az antiszemita erőszak „aggasztó mértékben” (2016-ban 77 ilyen esetre került sor, 2017-ben pedig 97-re, ezen belül viszont csökkent a személyek elleni erőszakos cselekmények száma, 42-ről 30 esetre). A templomok, temetők és egyéb vallási épületek elleni támadások során még mindig a keresztény kegyhelyeket éri a legtöbb támadás, de 2017-ben jelentősen, 22%-kal nőtt a zsidó érdekeltségek elleni támadások száma (23 eset 2016-ban, viszont 28 2017-ben).

A zsidó közösséget 2017-ben számos olyan eset rázta meg, amelyek beleillenek a „kevesebb, de egyre erőszakosabb” trendbe. 2017-én április 4-én gyilkolta meg, dobta ki az ablakon Sarah Halimit egy bizonyos Kobili Traoré, aki állítólag „Allahu Akbar!” felkiáltással kísérte tettét. Az ügy azóta is a francia zsidóság kiemelt ügye, elsősorban az a kérdés nyitott, hogy az elkövetőt antiszemita gyilkosságért vonják-e felelősségre, vagy „sima gyilkosságért”. 2017. szeptember 7-én pedig az otthonában támadtak meg, raboltak ki egy zsidó családot (egy a közösségben ismert és igen aktív embert), a rablók pedig közölték hogy „zsidók vagytok, van pénzetek”. Ezek az esetek azt üzenték a zsidó közösség tagjainak, hogy már nemcsak az utcán, hanem otthonaikban sincsenek biztonságban. A feszültségek 2018 elejére sem csökkentek, csak az elmúlt két hónapban arról számolhatott be a sajtó, hogy leégett egy kóser bolt, illetve megtámadtak két, kipát, illetve zsidó iskolai egyenruhát hordó iskolás gyereket is. Francis Kalifat, a francai zsidó szervezeteket tömörítő Crif elnöke a napokban azt nyilatkozta, hogy „a nagyobb városok peremén található, úgynevezett problémás negyedekben az antiszemitizmus a mindennapok része. Graffitik az autókon, leszakított postaládák, szándékos lökdösődés a liftben. Mindez olyan légkört teremt, amely a bizonytalanság érzését kelti az érintettekben, és arra ösztönzi őket, hogy elhagyják ezeket a környékeket”.

A Belügyminisztérium a 2017-ről közleménye végén egyébként azt ígéri, hogy pár héten belül nyilvánosságra hozza a 2018-2020 közötti tárcaközi tervet a rasszizmus és az antiszemitizmus megfékezésére. Úgy tűnik, a gyűlölet-bűncselekmények számának globális csökkenése arra utal, hogy a 2015-2018 közötti terv megvalósítása nem kidobott pénz volt, annak ellenére, hogy az erőszakos cselekmények számán ez – remélhetőleg: egyelőre – nem látszik.

Soós Eszter Petronella politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). 2014-ben szerzett abszolutóriumot az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. Kutatói és oktatói munkái mellett politikai tanácsadóként dolgozik.

A szerző további írásai itt olvashatók