Szakpolitikából politika: vita az izraeli termékek címkézéséről

Soós Eszter Petronella írása (további cikkeit itt találja)

2015 decemberében Roger Cukierman, a Francia Zsidó Intézmények Reprezentatív Tanácsának (Conseil représentative des institutions juives de France – Crif) elnöke levelet írt Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének azzal az európai dokumentummal kapcsolatban, mely külön címkézési szabályokat ír elő az 1967-es háború után elfoglalt területekről (az úgynevezett vitatott státusú területekről, a Golán-fennsíkról, Gázából, Kelet-Jeruzsálemből és Ciszjordániából) származó termékek számára. Ezek alapján az exportőrnek egyértelműen jeleznie kell, hogy nem „egyszerű” izraeli termékről van szó.

A levelet megkapta az akkori francia külügyminiszter, Laurent Fabius is. A miniszer 2016 eleji válaszában kifejtette, hogy Franciaország ellenzi Izrael bojkottját, de az ezekről a területekről származó termékek nem esnek a kedvezményes vámtarifák hatálya alá, és a fogyasztónak is tudnia kell, honnan származnak. A francia álláspont tartósan kettős, vagy ha úgy tetszik, árnyalt ebben a kérdésben: 2015 őszén a gazdasági miniszter is hasonló álláspontot foglalt el.

A francia állásponthoz egyébként közel áll az amerikai is: az amerikai Külügyminisztérium egy szóvivője szerint a címkézés nem egyenlő a bojkottal, technikai jellegű kérdés, s a szóban forgó telepek az amerikaiak szerint sem képezik Izrael részét. A szóvivő nem mondta, de az Egyesült Államok Vámhivatala emlékeztetett rá, hogy az Egyesült Államokban is hasonló szabályok vannak érvényben, mint amilyeneket most az EU bevezet, igaz, ott csak a földrajzi megjelölés kötelező, ami az EU dokumentuma szerint kevés, mert nem egyértelmű – de erről később bővebben. (Ugyanakkor számos amerikai választott tisztviselő, például szenátorok is beszálltak az európai vitába, akik pártállástól függetlenül inkább az izraeli állásponthoz állnak közel, mint a francia-amerikaihoz.)

Nem minden európai tagállam osztja a francia álláspontot. A német Bundestag elnöke, Norbert Lammert feleslegesnek és ostobának nevezte a címkézési dokumentumot, de aláhúzta, hogy nem tartja antiszemitának. Bár a CDU nem támogatta a címkézést, a hivatalos német álláspont végül mégis az EU-s javaslat mellé állt. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter viszont jelezte, hogy Magyarország nem támogatja a Bizottság ötletet, ahogy Görögország is ellenzi azt. Nagy-Britannia, Belgium és Dánia azonban már az EU-s javaslat előtt bevezette a saját címkézési szabályait.

A javaslat mögött persze sokkal több van, mint egy technikai-szakpolitikai kérdés. Míg európai tisztviselők úgy vélték, hogy a Hivatalos Lapban is közölt bizottsági dokumentum („Értelmező közlemény az Izrael által 1967 júniusa óta megszállt területekről származó áruk eredetmegjelöléséről”) technikai jellegű és csak meglévő szabályokat pontosít, a szakpolitikából gyorsan politika, sőt, nemzetközi politika lett.

De miért? Mit is mond az értelmező közlemény? A közlemény 7 pontja mutat rá arra, mi következik a nemzetközi jogból és az EU álláspontjából:

„Mivel a Golán-fennsík és Ciszjordánia (Kelet-Jeruzsálemet is beleértve) a nemzetközi jog szerint nem része Izrael területének, a „product from Israel” (Izraelből származó termék) megjelölés az e területekről származó termékek esetében pontatlannak és a hivatkozott jogszabályok értelmében megtévesztőnek tekintendő”.

A fentiek következményeit viszont a 10. pont fejti ki, ami arra is választ ad, hogy a sima földrajzi eredetmegjelelölés az EU szerint miért nem elég és mivel kell kiegészíteni:

„A Ciszjordániából vagy a Golán-fennsíkról származó, a telepekről eredő termékek esetében nem elfogadható mindössze a „product from the Golan Heights” („a Golán-fennsíkról származó termék”) vagy a „product from the West Bank” („Ciszjordániából származó termék”) megjelölés használata. Jóllehet e megjelölések jelzik a termék eredetének tágabb körzetét vagy területét, azon kiegészítő földrajzi információ elhagyása, hogy a termék az izraeli telepekről származik, megtéveszti a fogyasztót a termék valódi eredete tekintetében. Ilyen esetekben az „Israeli settlement” („izraeli telep”) vagy ennek megfelelő kifejezést is alkalmazni kell (például zárójelben). Ennek megfelelően például a „product from the Golan Heights (Israeli settlement)” („a Golán-fennsíkról [izraeli telep] származó termék”) vagy a „product from the West Bank (Israeli settlement)” („Ciszjordániából [izraeli telep] származó termék”) megjelölés használható.”

Izrael erőteljesen felemelte szavát ez ellen a szöveg (és a megbélyegzőnek tartott telep-megjelölések) ellen, ebből pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb diplomáciai purparléja kerekedett ki az EU és a zsidó állam között.

Izrael attól tart, hogy ez csak egy első lépés, és később – a bojkott-mozgalom kívánalmainak megfelelően – terítékre kerülhetnek olyan cégek, amelyeknek a vitatott területeken vannak érdekeltségeik (persze az Izrael állam bojkottját propagáló BDS-mozgalom bojkottért és nem egyszerű címkézésért lobbizik).

Egy magas beosztású uniós tisztviselő szerint viszont a címkézés éppen az izraeli-uniós kereskedelem növekedéséhez vezethet, a statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy ahol bevezették a külön megjelölést, ott nőtt a kereskedelem volumene. Az az érv is felmerült uniós részről, hogy ezzel a lépéssel az EU el is határolódik a BDS-mozgalomtól és meghúzza a határokat a saját ismert nemzetközi jogi álláspontja és az aktivisták követelései között.

Izrael továbbá azt is kritizálta, hogy más elfoglalt területekre, melyeket az EU a nemzetközi jog értelmében szintén nem ismer el, az EU nem hozott ilyen speciális szabályokat (például Ciprus, a Nyugat-Szahara, a Krím vagy akár Tibet esetében, ami felveti a diszkrimináció gyanúját, ami a WTO rendszerén belül tilos). Erre az évre egyértelmű uniós ellenérvet nem sikerült találnom.

A címkézés ügye egy az egyben politikai kérdés, a gazdasági hatása szinte jelentéktelen. A várható negatív gazdasági hatás – ha az import-volumen növekedési érvet figyelmen kívül hagyjuk egy pillanatra – elhanyagolható, az unióba érkező izraeli export mintegy 1%-a érkezik a vitatott, az unió által el nem ismert területekről. Ráadásul gyaníthatjuk, hogy a BDS-aktivistákon kívül a fogyasztók többségét valószínűleg nem is igazán érdekli a pontos helymegjelölés vagy hogy telepről származik-e az adott termék. Izraeli becslések szerint körülbelül 50 millió dolláros hatása lehet a javaslatnak, ami az 1%-nak alig 0,2%-a.

A gazdasági hatás már csak azért is jelentéktelen, mert kötelezettségszegési eljárás és minden bizonnyal hosszadalmas, európai szintű jogvita a „legszörnyűbb dolog”, ami abból következhet, ha a tagállamok nem tartják be a Bizottsági dokumentumban lefektetetteket, márpedig a fentiekből kiderül, hogy számos tagállam ellenzi a megkülönböztető címkézést.

Arra viszont biztosan alkalmas volt a Bizottság dokumentuma, hogy feszültséget keltsen a kétoldalú kapcsolatokban: Izrael állam az általa antiszemitának tartott címkézési javaslatra úgy reagált, hogy felfüggesztette a diplomáciai párbeszédet és az Európai Unió mint egység részvételét az izraeli-palesztin békefolyamatban. A kapcsolatot csak év elején vették fel újra, azóta az izraeli diplomáciai erőfeszítések elsősorban arra irányultak, hogy a tagállamok ne alkalmazzák az uniós szabályokat. Tagállami terepen következik tehát a folytatás.

Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a www.franciapolitika.com szerkesztője. A szerző további írásai itt olvashatók