Nemzeti Front: az ördög a részletekben lakik

Soós Eszter Petronella politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). 2014-ben szerzett abszolutóriumot az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A kortárs gaulle-izmusról szóló doktori disszertációját várhatóan 2015-ben védi meg. Kutatói és oktatói munkái mellett politikai tanácsadóként dolgozik.

Soós Eszter Petronella politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). 2014-ben szerzett abszolutóriumot az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A kortárs gaulle-izmusról szóló doktori disszertációját várhatóan 2015-ben védi meg. Kutatói és oktatói munkái mellett politikai tanácsadóként dolgozik.
További elemzések a szerzőtől: www.sooseszter.com

Soós Eszter Petronella írása (további cikkeit itt találja)

A Nemzeti Front (FN) híres ördögűzési (enyhülési) stratégiája kapcsán sokszor elmondtam már, hogy egy egész pártot nehéz lecserélni pár év alatt a pincétől a padlásig, bár Marine Le Pen elnökké választása óta alapvetően tudatosan dolgozik ezen. Egyelőre nincs teljes többsége a párton belül. ezért lehetséges az, hogy Marine Le Pennek időről időre harcolnia kell olyan párttagokkal, vagy akár középszintű pártvezetőkkel, akik még nem értették meg, hogy az új FN-ben nem illik rasszistának és antiszemitának lenni.

Emlékezetes, hogy Marine Le Pen egyik első pártelnöki akciója az volt, hogy kizárt egy neonáci karlendítéssel parádézó párttagot, később pedig magától az alapítótó tiszteletbeli elnöktől, a holokausztot negligáló papától, Jean-Marie Le Pentől is megszabadult. Utóbbi persze nem az erkölcsi felháborodástól, hanem inkább a jó stratégiai érzéktől vezetve történt, hiszen az idősebb Le Pen a korábbi nyilatkozataihoz képest sok újdonságot nem mondott (a két politikus viszonya azóta is fura, politikai értelemben perben állnak, de Jean-Marie Le Pen azért egy jelentősebb kölcsönnel mégis megtámogatta lánya 2017-es elnökválasztási kampányát).

Az elmúlt napokban ismét több hasonló „kellemetlenséget” is kezelnie kellett a Nemzeti Front vezetésének.

Kiderült például, hogy Franck Sinisi, az FN egyik helyi képviselője egy február 27-i fontaine-i önkormányzati ülésen nevetve azt mondta, be kellene gyűjteni a romák aranyfogait, hogy azok árából etessék és szállásolják el őket. Kifejtette továbbá, hogy a romák (román) királyának még a vécélehúzója is aranyból van. A Nemzeti Front az információ napvilágra kerülése után etikai vizsgálatot indított a képviselő ellen (igaz a párt főtitkára egyúttal humornak, igaz, ízléstelen humornak is minősítette a képviselő tettét, ami azt mutatja, a párt azért igyekezne a dolog jelentőségét csökkenteni).

Pár nappal korábban pedig az okozott komoly felhördülést, hogy a Nemzeti Front nizzai (!) vezetője, Benoît Loeuillet egy titkos felvételen holokauszt-tagadó kijelentéseket tett, amellett érvelt ugyanis, hogy nem annyian, nem úgy haltak meg a Soá során, ahogy azt állítják. Utóbbi – az áldozatok számának vitatása – jellegzetes holokauszt-tagadó toposz. A Front az ő esetében is megindította az etikai eljárást, és fenyegető, hogy tette miatt akár a párttagságát is elveszítheti.

Az ördögűzési stratégia ellenére tehát mondhatnánk: a Nemzeti Front esetében az ördög még mindig a részletekben lakik. Az Élysée elé masírozó Marine Le Pen egyik legnagyobb stratégiai kihívása, hogy meg tudja-e értetni az egész szervezettel, pincétől a padlásig, hogy új rend van érvényben (és akkor az olyan esetekről még nem is beszéltünk amikor a jelölt kampánynak a munkatársaival kapcsolatban merül fel, hogy antiszemita lehet).  Egyelőre úgy tűnik, az elnök nem képes az utolsó tagig bezárólag kontrollálni a szervezetet – igaz, az is kérdéses, hogy ez elvben mennyire lehetséges.

Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő, politológus (ELTE ÁJK, 2009), francia nyelv és irodalom szakos bölcsész (ELTE, BTK, 2008). Egyetemi tanulmányai alatt eltöltött egy évet a párizsi Sciences Po-n, az Eötvös Collegium tagja volt, illetve nemzetközi kapcsolatokat hallgatott a Mathias Corvinus Collegiumban. 2019-ben szerzett doktori fokozatot (PhD) az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának Politikatudományi Doktori Iskolájában. A Milton Friedman Egyetem adjunktusa, a www.franciapolitika.com szerkesztője.

A szerző további írásai itt olvashatók