Tálas Péter előadása a TEV konferenciáján

Tálas Péter, biztonságpolitikai szakértő a Tett és Védelem Alapítvány „Biztonságban vannak-e az európai zsidók” című konferenciáján elhangzott előadása.

(Az előadás teljes szövegét az Egység januári számában olvashatják. Hamarosan megjelenik kiadványunk is, ami a konferencia összes előadását tartalmazza majd.)

Az európai biztonság kérdéséről hadd emeljek ki két dolgot, melyeket rendkívül fontosnak gondolok napjainkban.

Az első mindenféleképpen az, hogy a biztonságról szerzett információink hihetetlenül kibővültek. 25 vagy 30 évvel ezelőtt nem volt internet, nem volt Facebook, nem volt Instagram, nem volt Twitter, tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy negyed évszázada nem volt globális információáramlás. A fejlődés ezen a téren egyrészt nagyon pozitív, másrészt azt is látnunk kell, hogy az információáramlás együtt jár az információhoz való hozzáféréssel, illetve azzal, hogy bárki felteheti a világhálóra a saját véleményt. Ez a lehetőség adott azoknak is, akiknek pozitív véleménye van egy adott kérdésről, és azoknak is, akinek negatív gondolataik vannak: kibővült az a kör és az az eszközrendszer, amivel részben befolyást gyakorolhatunk környezetünkre, embercsoportokra. Ennek a folyamatnak nagyon sok pozitív hozadéka van, de látnunk kell a veszélyeket is. Hogy egyszerűen fogalmazzunk: a „jó” emberek is megtalálhatják egymást az interneten, de ugyanúgy a rossz szándékkal rendelkezők is könnyebben felkutathatják egymást. Azzal, hogy sok eszközön áramlik hozzánk az információ, azt gondolom, nem bővült sajnos az átlagpolgár információigénye. Leegyszerűsítve kimondhatjuk, hogy egyfajta információbuborékokba zárjuk el magunkat, és ezek az információbuborékok határozzák meg azt, hogy mit gondoljunk a világról. Összességében ez egy kifejezetten káros folyamat meglátásom szerint.

A másik lényeges dolog, ami a fentiekből fakad, hogy megnövekedett a biztonság szubjektív percepciójának a hatása mi biztonságértelmezésünkre. Néhány konkrétummal érzékeltetve: 2015-ben, amikor körülbelül 2 millió menekült, migráns érkezett azt Európai Unióba, fölmerült egy olyan kérdés, hogy ez tekinthető-e már népvándorlásnak. Ez a 2 millió ember az 520 milliós Európa Uniónak kevesebb mint 0,5%-át jelenti, ami statisztikailag egész egyszerűen szinte elhanyagolható, mégis, fontos aláhúzni, hogy ezzel a 2 millió emberrel sem tudott mit kezdeni az Európai Unió, nem tudta kezelni a problémát megfelelően. Hasonlóképpen a terrorizmus kapcsán hadd mondjak néhány adatot. Miközben kétségtelen, hogy a világon, és Európában is növekedett a terrorfenyegetettség, a statisztikai adatok azt mondják, hogy leginkább Közel-Keleten, Észak-Afrikában, Dél-Ázsiában, a szub-szaharai övezetben jelentős a növekedés. Ehhez képest Európa, az Egyesült Államok, Észak-Amerika terrorfenyegetettségi növekedése jóval alacsonyabb. A kérdés természetesen az, hogy egy olyan helyzetben, amikor a világ általános biztonsági helyzete romlik, akár egy Európa-nagyságú kontinens, vagy egy magyarországnyi terület kivonhatja-e magát ebből a negatív tendenciából. Azt gondolom, hogy az egyik legfontosabb tanulsága a migrációs válságnak számomra, hogy valószínűleg Európa kizárólag közösen tudja kezelni ezt a kérdést.

Biztonságban vannak-e az európai zsidók?

A Tett és Védelem Alapítvány alapításának öt éves évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi konferenciát Budapesten. Az Európát ért nagytömegű migráció természetét és hatásait, annak lehetséges kockázatait, az antiszemitizmus mérésének módszertani kérdéseit, illetve a fiatalok antiszemitizmus és a szélsőségek iránti fogékonyságát is körüljárták a téma kiemelkedő hazai és nemzetközi szakértőinek segítségével. Az eseményen nemzetközi szakértők mellett többek között Dr. Mikola István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára, valamint Dr. Latorcai Csaba, a miniszterelnökség államtitkára is részt vett.

A Tett és Védelem Alapítvány főtitkára, Szalai Kálmán megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy öt évvel ezelőtt Köves Slomó vezető rabbi kezdeményezésére azzal a céllal jött létre a szervezet, hogy identitástudatukban megsértett zsidó honfitársaink védelmében aktívan részt vállaljon, monitorozza az ilyen jellegű tevékenységeket, és aktívan fellépjen ellenük.

Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija megnyitó beszédében elmondta, hosszú évtizedekig egy igen negatív berögződése volt a zsidó közösségeknek, mely szerint az önvédelem szinte ösztönös fellépése a zsidóságra nem vonatkozik. Azt gondolták sokan, hogy mindez az úgynevezett „nagyok” dolga, nem a zsidók feladata: majd megvéd az állam, a párt, emberjogi aktivisták, a civil szervezetek, adott esetben a nagyhatalmak.  Elmondása szerint sajnos szomorú tapasztalat, hogy amikor igazán kellett a segítség, sokszor pont akkor maradtak egyedül. Ebből egy dolog biztosan következik a vezető rabbi szerint: a zsidó közösségnek mindenekelőtt saját maguknak kell felelősséget vállalniuk biztonságukért.

Köves Slomó kifejtette: „Feladatunk három részből áll: felelősségvállalás, együttműködés és cselekvés. A felelősségvállalás alatt azt értem, hogy káros, ha csak másoktól várunk segítséget, mikor fel kellene lépni az antiszemitizmus ellen. A TEV ennek megfelelően számos tevékenységet végez: havi szinten monitorozzuk a gyűlölet-bűncselekményeket, az antiszemita attitűdök alakulását évente vizsgáljuk az EBESZ nemzetközi kritériumai alapján, 5 év alatt 87 jogi eljárást indítottunk Magyarországon és az Egyesül Államokban, és 4 törvénymódosítást sikerrel kezdeményeztünk. Az együttműködést mind a hazai, mind a külföldi, érintett szervezetekkel sikerült kiépítenünk. Egy talmudi bölcsesség alapján: „Ha egyedül vagyok magamért, ki van értem?” Mindez természetesen nem csak az Örökkévalóban való hitet és az ő segítségét jelenti. A saját felelősségünk felismeréséből, a cselekvésünkből kiindulva következik, hogy segítséget kérjünk másoktól is, akik látva a zsidó közösség aktivitását, komolyabban tekintenek a problémára, partnereink lehetnek. Nem lehetünk önteltek és bizalmatlanok. Ha keressük, meg fogjuk találni az együttműködést, mint ahogyan a TEV is megtalálta. Legyen szó a nemzetközi szervezetekről, mint az ADL (Rágalmazásellenes Liga), Andrew Srulevitch vezetésével, az Amerikai Zsidó Bizottság (AJC) vagy éppen a londoni székhelyű Community Security Trust Kormányzati és Nemzetközi kapcsolatainak egysége, Michael Whine vezetésével. De említhetjük a kutatásaink kapcsán létrejött együttműködésekben Kovács Andrást, Róna Dánielt és Hann Endrét, illetve a jogszabály módosításokkal összefüggésben a Belügyminisztérium, és a Miniszterelnökség pozitív hozzáállását is. Az együttműködésünk kiterjed az oktatás területére is, előadásokat tartunk többek között a Közszolgálati Egyetemen, de talán ennél is fontosabb, hogy középiskolákban, a fiatal generáció tagjait is megismertetjük az antiszemitizmus veszélyeivel.”

A harmadik szempont, melyet a vezető rabbi kiemelt, a cselekvés, a tett. Mint kifejtette, napjaink kihívásai, a fundamentalista iszlám erősödése, mely a migrációs válság miatt is egyre komolyabb problémát jelent Európában, tetteket követelnek. Álláspontja szerint ugyanígy cselekedni kell a szélsőbaloldali szervezetek sokszor és számos országban fogyasztóvédelmi, bojkott mozgalmakba csomagolt Izrael ellenessége, antiszemitizmusa ellen, melynek leglátványosabb megjelenése az amerikai BDS mozgalom. Köves Slomó szerint hazánkban továbbra is a Jobbik által gerjesztett szélsőjobboldali ideológia jelenti a fő problémát, mellyel szemben a jövőben is fel fog lépni a Tett és Védelem Alapítvány partnerei támogatásával.

Andrew Baker rabbi, az Amerikai Zsidó Bizottság (AJC) nemzetközi igazgatója, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) antiszemitizmus elleni küzdelemért felelős megbízottja kifejtette, a Kelet-közép európai régió országaiban a zsidósággal és elsősorban a holokauszttal kapcsolatban csak a kommunizmust követően indulhatott meg az aktív emlékezetpolitika. Magyarország ilyen tekintetben, vagyis múzeumok, emlékhelyek, és zsidó kulturális központok létesítése, illetve az oktatás terén az élen járt, ugyanakkor az elmúlt években ez a folyamat legalábbis megtorpanni látszik véleménye szerint.

Dr. Mikola István államtitkár, a Külgazdasági és Külügyminisztérium képviseletében elmondta, hogy Magyarország a migrációs válság idején is biztonságos hely maradt, és biztonságos otthona a zsidó közösségnek is, ami a jövőben sem fog megváltozni. Dr. Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség társadalmi és örökségvédelmi ügyekért, valamint kiemelt kulturális beruházásokért felelős helyettes államtitkára hangsúlyozta: Európa ma gazdag, de gyenge, ráadásul képtelen felismerni gyengeségét és fellépni ellene. Számos nyugat-európai ország ahelyett, hogy a keresztény-zsidó értékekre támaszkodva megerősítené identitását, eldobni készül mindazt az értéket, amelynek évszázadokon keresztül ellenállóképességét köszönhette. Véleménye szerint a jelenséggel párhuzamosan erősödik az antiszemitizmus, különösen rossz a helyzet az Amerikai Egyesült Államokban és a nyugat-európai nagyvárosokban.

A konferencia első paneljában kifejezetten az Európát ért nagy tömegű migráció természetének, mozgatórugójának és a vele együtt járó hatások kockázatainak feltárásával foglalkoztak a szakértők. A különböző szférákból érkező előadók és szakértők megvizsgálták, hogyan lehet a jelenséggel együtt járó terrorfenyegetettséget azonosítani, visszaszorítani és a fundamentalista iszlám mozgalmaktól kiinduló, egyre erősödő zsidóellenességet marginalizálni. Az előadók, köztük Bodnár Dániel, a TEV elnöke abban egyetértettek, hogy Magyarországon, noha közvetlen, fizikai fenyegetettséggel nem kell szembenézniük a zsidó közösségeknek, az antiszemita eszmék továbbra is jelen vannak a közéletben.

A második panel  Melissa Sonnino, Kovács András, Róna Dániel és Hann Endre kutatók részvételével az antiszemitizmus mérésének módszertani kérdéseit járta körbe. A résztvevők arra kíséreltek meg választ adni, hogy milyen kijelentés és cselekmény számít antiszemitizmusnak: hogyan lehet a zsidóellenességet tudományosan vizsgálni. Az egyik legérdekesebb megállapítás szerint a rendszerváltástól kezdve nagyjából 10% körül voltak hazánkban az antiszemita eszmék iránt kifejezetten fogékony lakosok száma, majd 2010-től – elsősorban a Jobbik parlamentbe kerülésével, és ezzel az általuk képviselt nézetek mainstream megjelenésével összhangban – hirtelen 20%-ra ugrott ez az arány. A konferencia harmadik részében az oktatás és az előítéletesség kapcsolatáról volt szó. A meghívott előadók álláspontja szerint a világnézetükben, értékrendjükben bizonytalan, vagy radikális gondolatokra nyitott fiatal generációk tájékoztatása kulcskérdés az antiszemitizmus elleni fellépésben.

A harmadik panel témája az Izrael-ellenesség köntösébe bújtatott antiszemitizmus, és annak markáns megjelenési formája, a BDS mozgalom volt. Mint elhangzott, ez a mozgalom Magyarországon nem talált érdemi mennyiségben követőkre, és nyugati egyetemeken is egyre inkább fellépnek a mozgalommal szemben. Az Izrael-ellenesség irracionalitására világított rá Yigar Palmor, a Szochnut külkapcsolati igazgatója, amikor arról beszélt, hogy a BDS tagjai egy olyan országot támadnak, ami nem ártott nekik. Benjamin Alex arról beszélt, hogy az ENSZ mostohagyerekként tekint Izraelre. Andrew Srulevitch, az ADL igazgatóhelyettese pedig elmondta, hogy az Egyesült Államokban is megnőtt az antiszemita incidensek száma, különösen az egyetemi közegben.

A konferencia teljes anyaga megtekinthető az alábbi linkeken:

TEV konferencia 1. rész

TEV konferencia 2. rész

Fotóalbum az eseményről