Miközben az USA és Izrael kilép a szervezetből, zsidó származású igazgatót választott az UNESCO

(Soós Eszter Petronella cikke. További írásait itt találja.)

Miközben az Egyesült Államok és Izrael éppen elhagyni készül az ENSZ szakosított oktatási, tudományos és kulturális szervezetét, az UNESCO-t, a szervezet a francia, de marokkói zsidó származású Audrey Azoulay-t, Hollande elnök volt kulturális miniszterét választotta új vezetőjévé. Izrael örülhet a döntésnek, mely ugyanakkor még nem végleges, ugyanis a végrehajtótanács döntését november 10-én még az UNESCO közgyűlésének is jóvá kell hagynia.

Audrey Auzolay

A vélhetően nálam több forrásra rálátó New York Times szerint ugyanakkor a szavazás már csak formalitás, így – komolyabb, további politikai botrány hiányában – kimondható, hogy megvan az UNESCO új főtitkára.

Az új főtitkár, Audrey Auzolay multikulturális családól származik (a nagymamája szefárd zsidó, édesapja pedig a marokkói király tanácsadója), és egyébként Hollande volt francia köztársasági elnök felfedezettje – állítólag személyesen a korábbi elnök bátorította, hogy pályázza meg az állást még francia kulturális miniszterként. Auzolay jelöltsége – mely egyelőre egy négy éves mandátumra szól – nem tetszett mindenkinek. Jean-Yves Le Drian a francia külügyminiszter tiltakozó levelet is kapott az arab világ mintegy 50 értelmiségijétől, mert sokan szerették volna, ha az arab világ adta volna a szervezet következő főtitkárát. Auzolay egyébként a katari Hamad bin Abdulaziz al-Kawarit győzte le az ötödik szavazási körben, állítólag nem kis részben az arab világ megosztottságának köszönhetően előrejutva.

Auzolay a szavazás után azt nyilatkozta, hogy hivatalba lépése után vissza kell állítania a szervezet hitelességét, hogy az cselekedni tudjon. Hangsúlyozta, hogy (a hagyományosan multilaterális diplomáciában gondolkodó) Franciaország még elkötelezettebb a szervezet munkája iránt, most, hogy két fajsúlyos ország is bejelentette a távozását. Értsd: Franciaország ebben az esetben is azt teszi, amit hónapok óta tesz, tudniillik ahol diplomáciai űrt és befolyásnövekedési lehetőséget lát, ott lép és elfoglalja a teret. Kérdés, hogy az új főtitkár mennyire lesz partner az új francia elnök közvetítésre és térfoglalásra épülő diplomáciai gyakorlatában – mindenesetre a távolság nem lehet akadálya az egyeztetésnek, mivel az UNESCO székhelye Párizsban van.

Az új főtitkár megválasztására egy nappal azután került sor, hogy az Egyesült Államok és Izrael bejelentették, elhagyják a szervezetet, mivel az álláspontjuk szerint tendenciózusan Izrael-ellenes politikát folytat.

Ebben a körben több palesztin területekre vonatkozó határozat és UNESCO-döntés is kivívta Izrael és az USA haragját, és különösen nagy visszhangot váltott ki, amikor a vitatott státusú, 1967-ben Izraelhez csatolt Hebron palesztin világörökségi helyszín lett, amikor egy döntés a Templomhegyet csak muszlim nevén emlegette, vagy amikor az UNESCO kritizálta Izraelt a jeruzsálemi szent helyek kezelési módja miatt. Más értelmezésben  arról is szó van, hogy a tagállamok e nemzetközi szervezeten keresztül is igyekeznek megvívni kétoldalú konfliktusaikat, ami logikusan, okvetlenül hasonló vitákhoz vezet. A jelenség azonban nem csak palesztin-izraeli viszonylatban jellemző, hanem például Kína és Japán is emlegethető e téren.

Az Egyesült Államok már Barack Obama elnöksége alatt is rossz szemmel nézte az UNESCO működését, vagyis itt nem csak Donald Trump izolacionista, visszahúzódó külpolitikájáról van szó. Miután ugyanis a szervezet 2011-ben felvette Palesztinát a tagjai közé, az Egyesült Államok úgy döntött, nem hajlandó fizetni a tagdíját, ami a teljes szervezet költségvetésének ötödét jelentette, és súlyos érvágás volt az UNESCO számára. Igaz, Obama elnök igyekezett volna megváltoztatni azt a törvényt, amely kötelezte az USÁ-t a kivonulásra Palesztina felvétele esetén, így arra lehet következtetni, hogy a lépésnek jóval több volt a republikánus támogatója, mint a demokrata. Az USA 2018. december 31-ével hatályos kilépése után megfigyelőként kívánja a szervezet munkáját segíteni.

Az USA amúgy nem először lép ki a szervezetből. Ronald Reagan 1984-ben hasonló lépést tett a szervezet kommunista befolyásoltságára és Izrael-ellenességére hivatkozva. Érdekesség, hogy később nem a demokrata Bill Clinton, hanem a szintén republikánus George W. Bush vitte vissza az országot a szervezetbe.

Megvertek és kiraboltak egy zsidó családot Párizs mellett

Soós Eszter Petronella cikke (további írásait itt találja)

Túszul ejtettek, megvertek és kiraboltak egy zsidó családot Párizs Seine-Saint-Denis nevű északi határmegyéjében, egy Livry-Gargon nevű községben – futott végig a világsajtón a hír. A tudósítások szerint a támadás motivációja tagadhatatlanul antiszemita: a támadók, akiket még keres a rendőrség, állítólag azzal érveltek, hogy az áldozatok zsidók, tehát van pénzük, amit ők majd elvesznek és odaadnak a szegényeknek.

A rablók készültek tettükre, semmit nem hagytak a véleletlenre: behatoltás után elvágták az elektromosságot, majd a három családtagot, apát, anyát és fiukat sorban foglyul ejtették és gyilkossággal is fenyegették. A rablók pénzzel, ékszerekkel és hitelkártyákkal távoztak a család otthonából. Azt is tudjuk, hogy az áldozatok ismertek a francia zsidó közösségben, a támadás után meg is szólaltak a médiában. A családfő egy 78 éves egykori aktivista, aki egy zsidó érdekvédelmi egyesület vezetője volt.

Francis Kalifat, az országos zsidó érdekvédelmi ernyőszervezet, a Crif elnöke nyilatkozatában azzal érvelt, hogy a francia zsidók immáron sem az utcán, sem otthonukban nincsenek biztonságban. Utalt a TEV oldalain többször is említett Halimi-gyilkosságra (az ablakon kidobott Sarah Halimi meggyilkolására), amely az elmúlt években – 2015-ös a kóser bolti támadás mellett – a leginkább sebezte a francia zsidó közösséget. A Crif egyébként rendkívüli hírlevelében jelezte, hogy Kalifat a megye prefektusával, és Gérard Collomb belügyminiszterrel is tárgyalt. A rendkívüli hírlevél és a magas politikai figyelem is jelzi, hogy mennyire fontos ez az ügy a közösségnek. Gérad Collomb belügyminiszter egyébként hivatalos közleményben ítélte el a támadást.

Természetesen amíg nem ismerünk minden részletet, addig nehéz az elemzés. Ugyanakkor egy dolog máris biztos: ez az ügy – különösen ha a hatóságoknak nem sikerül gyorsan eredményt felmutatniuk – hasonló nyugtalanságra okot adó szimbolikus üggyé válhat, mint a Halimi-gyilkosság. Ismét egy olyan erőszakos támadásra került sor, amely a zsidó közösség tagjait – ráadásul sokak által ismert tagjait – az otthonukban érte. Ez érthetően tovább növelheti a francia zsidó közösség rossz érzését, bizonytalanságát, különösen a vallásos zsidókét, akik számára a legnehezebb a „rejtőzködés”.

Az elkövetők személye és politikai hovatartozása később tovább bonyolíthatja az ügyet, de erről egyelőre semmiféle információ nem áll rendelkezésre (azonban máris szögezzük le, hogy az elkövetők nem az „új antiszemitizmus” szokásos érvrendszerével, hanem klasszikus antiszemita érvekkel léptek fel). De ne szaladjunk még ennyire előre: a hatóságok keresik az elkövetőket, s a Köztársaságba vetett, az elmúlt időszakban megcsappant zsidó bizalom szempontjából szükséges lenne, hogy mihamarabb megtalálják őket. Bizalom ide, bizalom oda, a tettesek megtalálása persze önmagában nem fogja csökkenteni a közösség félelmét, hiszen nem lehet minden antiszemita rabló és bűnöző mellé rendőrt állítani.

Francia miniszterelnök: újabb antiszemitizmus elleni akcióterv jön

(Soós Eszter Petronella írása. További cikkeit itt találja.)

 A zsidó újév, a Rós hásáná alkalmából október 2-án tartott ünnepségen Édouard Philippe francia miniszterelnök bejelentette, hogy a kormányzat 2018-2020 között is végrehajt egy olyan három éves antiszemitizmus elleni akciótervet, mint amilyet Manuel Valls kormánya – mintegy 100 millió eurós (kb. 30 milliárd forintos) büdzsével – 2015-ben között életre hívott.

Édouard Philippe, Franciaország miniszterelnöke

A francia sajtó szerint a Buffault utcai zsinagógában jelen volt és nagy tapsot kapott Manuel Valls volt kormányfő is, aki az antiszemitizmussal szembeni kíméletlen fellépésével tette magát emlékezetessé a közösség körében (Manuel Valls felesége révén közvetlenül is kötődik a zsidó közösséghez).

Emlékeztetőül, a 2015-ö akcióterv mintegy 40 részletes intézkedésből állt, többek között így került be a büntető törvénykönyvbe, hogy a rasszista és antiszemita motiváció minden bűncselekmény esetén súlyosbító körülménynek számít.

Beszédében Édouard Philippe jelenlegi miniszterelnök kiemelte, hogy a 2018-2020 közötti új akcióterv középpontjában az online gyűlölködés felszámolása áll majd. A kormányfő hangsúlyozta, hogy a tervet a zsidó közösséggel együttműködésben készítik majd el (ez politikailag indokolt, ugyanis az elmúlt időszakban látszódott némi törés a kormányzat és a francia zsidó közösség között, különösen a Halimi-gyilkosság nyomozása kapcsán).

Vagyis a bejelentés részletei még nem ismertek. Az biztos, hogy a 2015-2017 közötti tervvel kapcsolatos értékelések elindultak, de ez még nem tűnik teljesen kész munkának. 2014 novembere óta egyébként közvetlenül a miniszterelnök szervezete alá tartozik a Dilcra nevű kormányzati tárcaközi egység, mely a rasszizmus, az antiszemitizmus és az LMBT-közösséget érő támadások és gyűlölet-bűncselekmények ügyeivel foglalkozik, így a rasszizmus és antiszemitizmus elleni tervek végrehajtását is felügyeli.

Édouard Philippe arra is emlékeztetett, hogy 2016-ban jelentősen csökkent az antiszemita esetek száma, ugyanakkor óvatosságra is intett az antiszemitizmus és „új formája”, az anticionizmus mindennapivá válásával szemben. Philippe itt arra utalt, hogy 2016-ban az antiszemita esetek száma 58,5%-kal csökkent Franciaországban a belügy végleges adatai szerint (a muszlimokkal szembeni esetek száma is hasonló arányban, 57,6-kal esett, növekedett viszont a keresztényellenes cselekmények száma).

Az új antiszemitizmus elleni terv bejelentésére ugyanazon a napon került sor, amikor a 2012-es toulouse-i antiszemita merénylő, Mohamed Merah testvérének, Abdelkader Merah-nak megkezdődött a nagy érdeklődésre számot tartó, várhatóan öt hetes bírósági pere. A fiatalembert és Merah egy másik barátját bűnrészességgel vádolják.

A holokauszttagadásért elítélt Tyirityán már nem akar szélsőjobbos lenni

A holokauszttagadás miatt nemrég elítélt Tyirityán Zsolttal készített interjút a Figyelő. A Betyársereg vezetője valószínűnek nevezte, hogy pártot indít a jövő évi választásokra, és az interjúban a Tett és Védelem Alapítványt is megemlítette.

Tyirityán Zsolt

Nem vallja magát holokauszttagadónak vagy szélsőjobboldalinak Tyirityán Zsolt, a Betyársereg és újjabban az Erő és Elszántság nevű szervezet vezetője, akivel a Figyelő készített a napokban interjút. Ők csupán „a természettudományok segítségével próbálták megállapítani, hogy hiteles-e a holokauszttörténet, amely mára dogmává vált.” Mindezt annak ellenére, hogy épp a közelmúltban hozott ellene ítéletet a Székesfehérvári Járásbíróság a nemzetiszocialista rendszer bűneinek tagadása miatt. Az ominózus kijelentéseket a Hatvannégy Vármegye 2016-os Becsület napi megemlékezésén tette, magyar és nemzetközi neonáci szervezetek közös megemlékezésén.

Tyirityán nyilatkozott a Jobbikhoz fűződő kapcsolatáról is. Mint mondta, a Jobbik „csak minimális szinten” szimpatizált velük korábban, Vona Gáborral (akit korábban többször barátjának nevezett) pedig sosem volt közeli a viszonyuk, és már régóta nem beszéltek. Most viszont csalódottságának adott hangot a Jobbik szerinte felpuhulása miatt. Mint mondta, csalódott a néppártosodás folyamatában, sőt, azt mondta, Vona Gábor sosem volt nyitott a szélsőjobboldali eszmékre.

Ez igen hirtelen váltás ahhoz képest, amit a közelmúltban nyilatkozott Tyirityán a Jobbikról.  2015-ben még azt mondta, hogy „normális dolognak tartom az arculatváltást, örülök annak, hogy a Jobbik a közérthető és gyakorlati formáját keresi a jobboldali értékrend megvalósításának. A jobboldal fogalmait a második világháború után démonizálták, de most a Jobbik megmutathatja, hogy lehet ezt életképesen is csinálni.”

Egyelőre nem tudni, mi lehet a radikális jobboldalon belüli hirtelen szakadás hátterében, mindenesetre azt a rendezvényt, amelyet nyáron Vecsésen tartottak Tyirityánék, már kifejezetten a Jobbikban csalódott szélsőjobboldaliak rendezvényeként határozták meg. Az itt zászlót bontott Erő és Elszántság eddig mozgalomként működött, de Tyirityán a Figyelőnek azt mondta, októberben elég valószínű, hogy hivatalosan is párttá alakulnak és indulnak a választásokon.

Tyirityán állítása szerint a mozgalmukra azért van szükség, mert szerinte a nem zsidó vagy cigány állampolgárok „etnikai közösségének” nincs érdekvédelme. Itt említi meg a Tett és Védelem Alapítványt is, mondván, a romák a különböző polgárjogi csoportok, a zsidók a TEV segítségére számíthatnak, akiknél „erősebb civil szerveződés nincs ma Magyarországon”.

Ezzel együtt Tyirityánék által életre hívott mozgalom is távolodik (legalábbis nyilvánosan) azoktól az eszméktől, amiket korábban hirdettek. Az interjúban azt mondja, a nácizmust, fasizmust idejétmúlt eszméknek tartja – annak ellenére, hogy a közelmúltban ő maga vallotta magát nácinak, és tavaly épp egy neonáci megemlékezésen tett holokauszttagadó kijelentéseket.  Az említett vecsési rendezvényen pedig a Mein Kampf példányát dedikálta, amit a 24.hu kérdésére „fantasztikus érzésnek” nevezett.

Ez egyébként teljesen beleillik egy nemzetközi trendbe: amióta az Egyesült Államokban megjelent a nehezen megfogható, alt-right gyűjtőnéven emlegetett mozgalom, a klasszikus újnácik, köztük régóta aktív fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok vezetői is egymás után próbálták mozgalmaikat ezzel a branddel újracímkézni, megtartva persze olyan alapelveket, mint a fajelmélet vagy a holokauszttagadás. Az interjúban hallható egyes fordulatok (a kulturális marxizmus összeesküvés-elmélete, az amerikai szoborügyek emlegetése) mind az alt-right szólamait tükrözik – ahogy nyugati mintákat követ az Erő és Elszántság másik alapítója, az Identitesz is, amely a Franciaországból eredő ún. identitárius mozgalmat vette alapul.

Lemostuk a gyalázatot

Állampolgári bejelentés érkezett szeptember 11-én, hétfőn a Tett és Védelem Alapítványhoz. A bejelentés egy fényképet tartalmazott a Gazdagrét nevű Facebook-csoportból, egy buszmegállót ábrázolt, aminek a burkolatára festékszóróval ezt a feliratot firkálták: “Pusztulj rohadt zsidó Soros!”.

A Tett és Védelem Alapítvány az ilyen bejelentések esetén fontosnak tartja, hogy a hivatalos szervekhez forduljon, de legalább ennyire fontos számunkra az is, hogy az antiszemita feliratokat gyorsan és hatékonyan eltávolítsuk. A Facebook-poszt alatti kommentekből kiderült, hogy a gazdagrétiek már több helyen jelezték ezt a mocskolódó rongálást, de érdemi választ vagy intézkedést nem tapasztaltak.

Mivel egy ilyen felirat eltávolításához már kevés a szerves oldószer, alapítványunk munkatársai szakértő segítségét kérték. Csöllei Balázs, a Press-Tech Cleaning tulajdonosa sietett segítségünkre, professzionális eszközeivel és szakértelmével ragyogó tisztává varázsolta a buszmegállót. Az alapítvány és a gazdagrétiek nevében is köszönjük neki!

A tisztítás nagyjából egy órát vett igénybe. Ezalatt többen is odajöttek munkatársainkhoz, és kifejezték örömüket és köszönetüket. Jó volt megtapasztalni, hogy a zsidózás és a gyűlöletkeltés ekkora ellenállással találkozik, és bár jól látszik, hogy egy ember egy festékszóróval elég komoly kárt tud okozni, de örömteli, hogy sokkal többen vannak, akik tenni is hajlandóak a fizikai és a mentális mocskolódás ellen. Külön kérték, hogy a környéken több helyen is látható szívecskét őrizzük meg. Mivel értékelésünk szerint ez a szimbólum nem hordoz antiszemita jelentést (sőt), ezért ennek a kérésnek örömmel eleget tettünk.

Minimálisan csökkent az antiszemita gyűlöletcselekmények száma Magyarországon – többségben a férfi elkövetők

2017. első félévi jelentés

2017. első hat hónapjában a Tett és Védelem Alapítvány összesen 18 antiszemita gyűlöletcselekményt azonosított hazánkban. Ezek közül 2 esetben rongálást és 16 esetben gyűlöletbeszédet követtek el. Az előző év azonos időszakával összehasonlítva ez minimális csökkenést jelent: 2016-ban 23 eseményt regisztráltunk. Nemzetközi összehasonlításban is érdemes megvizsgálni a hazai adatokat. Nagy-Britannia tekintetében például kiugróan magasak a számok: az azonos időszakra eső antiszemita gyűlöletcselekmények száma 2016-ban 557, míg 2017-ben már 767 volt, ami azt jelenti, hogy negyvenkétszer több ilyen eset történt a szigetországban, mint Magyarországon. Ezzel szemben Franciaországban csökkenést láthatunk, de még így is ijesztően magasak a számok: 2015 első hat hónapjában 565, míg tavaly 295 esetet regisztráltak ebben az időszakban. Visszatérve a hazai adatokra, a nemek szerint eloszlásban egyértelmű, hogy az antiszemita bűncselekmények kapcsán a férfi elkövetők vannak túlsúlyban. 18-ból 8 esetben nem derült ki az elkövető neme, ugyanakkor 9 esetben férfi és csupán egy alkalommal volt női tettes.

A Tett és Védelem Alapítvány (TEV) havi rendszerességgel, szakmailag megalapozott módon figyeli a magyar közéleti eseményeket, a különböző médiumokat, és azonosítja az antiszemita megnyilvánulásokat és cselekedeteket. A csatolt féléves jelentésben a 2017. januártól júniusig terjedő időszak monitoring tevékenységének részletes eredményei láthatóak. A felmérés módszertana az Európában használt EBESZ normákkal összhangban került kialakításra. (További információ a csatolt elemzés „Módszertan” c. fejezetében.) Korábbi éves és havi jelentéseinket is megtalálja honlapunkon.

Aljas antiszemita uszítás a római parti hoteltulajdonostól

A Római Partért Egyesület posztja

Római-partért Egyesület nevű – ártéri hoteltulajdonosokat tömörítő – szerveződés facebook oldalán osztott meg elképesztően aljas antiszemita uszítást a tervezett gát elleni tiltakozásul.

Érvek helyett azonban rosszemlékű, hetven évvel ezelőtti antiszemita toposzokat vettek elő, amellyel sikerült magukra haragítani még a követőiket is.

A római parti házak csillaggal való megjelölésével fenyegetőző hoteltulajdonos  előszeretettel oszt meg oldalán megbélyegző  tartalmakat.

Az ártérre épített szálloda tulajdonosa, Egri Gábor, az egyesület alelnöke ellenzi leginkább a gát megépítését, rosszízű és alaptalan párhuzamba állítva a gettófallal. A szálloda közvetlenül a parti sétányra épült, és árvízi szempontból a leginkább érintett épületek közé tartozik, annál is inkább, mivel nem gondoskodtak saját gát építéséről, töltésről  vagy betonfalról.

A jól bevált, ám mára szerencsére szalonképtelen zsidózás azonban ebben az esetben sem fogja helyettesíteni a stabil alapokon álló racionális döntéseket. Mindezeken túl a TEV jogi eljárást kezdeményez a a zsidó közösség méltósága elleni megnyilvánulás miatt.

Az egyesület adatai: http://www.helyicivil.hu/r/egyesulet-a-romai-partert-budapest
Fb oldala: http://www.helyicivil.hu/r/egyesulet-a-romai-partert-budapest

Ön zsidó? Tud róla, hogy tyúktolvaj is?

(Soós Eszter Petronella írása. További cikkeit itt találja.)

Ha valaki nem gondolta volna halálosan komolyan, talán még vicces is lehetne egy napokban felröppent hír, miszerint a zsidó és a muszlim közösség tagjai kollektíven jószágtolvajok. A Párizs-közeli Hauts-de-Seine megyében a Népességvédelmi Megyei Igazgatóság figyelmeztető leveleket küldött az állattartóknak: legyenek óvatosak, mert a közelgő – vagyis szeptemberi – muszlim és zsidó vallási ünnepek alkalmával megnövekedhet az állatlopások száma.

Ahogy azt az intézmény vezetője magyarázta a Le Parisien című lapnak, a figyelmeztetést azért küldték ki, mert tartanak a lopott állatokon végrehajtott illegális rituális vágásoktól. A lap a korábbi évek tapasztalatai alapján úgy ítélte meg, hogy az állatlopás kockázata „valós”.

A muszlimok szeptember első napjaiban ünneplik az Íd al-Adhát, vagyis az áldozati ünnepet, mely arról emlékszik meg, hogy Ábrahám hajlandó lett volna feláldozni a fiát, ám végül egy birkát áldozott végül fel, ezért az ünnepi emlékezés során általában birkát, vagy valamilyen négylábú áldozati állatot vágnak, s a hús egy részét szétosztják a szegények között. Ez az ünnep egyben a mekkai zarándoklat (a haddzs) végét is jelenti. A francia bevándorlás- és iszlámellenes folklórban egyébként régóta létezik a fürdőkádban, illegálisan levágott bárány képe, melyet a fenti érvelés minden bizonnyal sokakban felidéz.

A zsidó közösség szeptember végén (szeptember 29-30.) ünnepli Jom Kipurt, azaz az engesztelés és a  bűnbánat napját, mely arra is emlékezik, hogy Isten megbocsájtotta a zsidóknak az aranyborjú imádatát. Ez egyben az év legfontosabb napja is, mivel a halandók jövőjéről dönt az Örökkévaló, aki a Tórában utasította a zsidókat az ünnep tartására: „…a hetedik hónap (tisri) tizedikén van az engesztelés napja, szent gyülekezés legyen ez nektek és sanyargassátok lelketeket; és mutassatok be tűzáldozatot az Ö.valónak”. A 25 órás böjti ünnepet – melyet jórészt a zsinagógában töltenek a hívők – hosszú felkészülés vezeti fel, melynek során a zsidóknak bocsánatot kell kérniük bűneikért és haragosaikkal is meg kell békülniük, mert az Örökkévaló csak így bocsájtja meg az emberek ellen elkövetett vétkeket. Az ünnep része egy szimbolikus aktus (a kápárá szertartása) is, melynek során egy tyúkot vagy egy kakast a magasba emelnek és megforgatnak a fejük felett, hogy az ember vétkei átszálljanak az állatra. A francia hatóságok e miatt a szertartás miatt tartanak attól, hogy a zsidó közösség tagjai esetleg tyúklopásra adják a fejüket.

Joël Mergui, a Központi Konzisztórium elnöke a Le Monde napilapnak küldött cikkében felháborodottan nyugtázta, hogy minden hittársával együtt potenciális tyúktolvaj lett, s felhívta a figyelmet a körlevélben található kollektív megbélyegzésre, valamint arra, hogy a zsidókat „összemosták” a muzulmánokkal, hogy – sugallta – ne csak a muszlimokról „kelljen” beszélni, noha tényleges „zsidó tyúklopásról” nem lehet tudni. Ugyanezt a jelenséget kritizálta kritizálta Francis Kalifat, a Franciaországi Zsidó Intézmények Reprezentatív Tanácsának, a Crif-nek az elnöke is. A prefektúra ugyanis kizárólag egyetlen 2013-as illegális (s hogy még egy közösség beemelődjön az ügybe: roma) birkakereskedő hálózat lefülelésével magyarázta a körlevél kiküldését.

Így látják a francia muszlimok a zsidókat

Soós Eszter Petronella írása (további cikkeit itt találja)

A francia Fondapol kutatóintézet az American Jewish Committee-vel együttműködve készítette el legújabb kutatását arról, hogy a francia muszlimok körében milyen jellegűek az antiszemita sztereotípiák. Emlékezetes, ugyanez az intézet készítette azt a közvélemény-kutatást, amelyről már korábban is beszámoltunk, és amely bemutatta, hogy Franciaországban az antiszemitizmus három melegágya a szélsőjobb, a szélsőbal és a muszlim közösség. Erről a bizonyos mérésről ezt írtuk korábban:

Úgy tűnik egy 2014 végi mérés szerint, hogy az antiszemitizmus meglehetősen jól körülhatárolható társadalmi csoportokban a legjelentősebb, méghozzá elsősorban a szélsőjobboldal, másrészt a szélsőbaloldal támogatói, továbbá a muszlim népesség körében (a szélsőjobbos és a szélsőbalos antiszemitizmus között komoly tartalmi különbség a kutatók szerint, hogy utóbbi nem vitatja a francia zsidóság franciaságát). Az említett 2014-ben született reprezentatív mérés szerint a lakosság kicsit több mint fele (53%) hat lehetséges antiszemita véleményből egyet sem vall, 18% egyet, és csak 3% vallja mind a hatot. A muzulmánok (hívők, vallásgyakorlók és muszlim családba születettek) között ugyanezek a számok 17%, 13% és 6%, a Nemzeti Front híveinél 25%, 16%, és 9%, míg a radikális baloldal szimpatizánsainál 36%, 27% és 10%.

Most nem egy kvantitatív, azaz számszerűsíthető, hanem egy kvalitatív (36 beszélgetés elemzését tartalmazó) kutatással igyekezett a Fondapol közelebb kerülni a muszlim antiszemitizmus jelenségének megértéséhez. A beszélgetéseket az Ifop közvélemény-kutató készítette. A Fondapol hangsúlyozza, hogy nem reprezentatív kutatásról van szó, nem olyan eredmények születtek, melyek egységesen és számszerűen tanúskodnak „a francia muszlimok” attitűdjéről, sokkal inkább egy olyan anyagról van szó, amely segít szétszálazni és megérteni az antiszemita érvelés jellegét és struktúráját. Hogy látják a megkérdezett muszlimok a zsidókat? Politikai, kulturális vagy vallási sztereotípiákat hoznak fel? Pozitív vagy negatív kontextusban?

A 2015/2016 fordulóján készült 36 beszélgetés elemzését három kutató (Mehdi Ghouirgate egyetemi oktató, Iannis Roder történelemtanár és Dominique Schapper szociológus) végezte el, akik egy-egy rövid esszében értékelték a minta kiválasztását, a módszert, illetve a leiratokban megmutatkozó tanulságokat (a minta nagyvárosi jellegét és a középosztályi megkérdezettek hiányát, valamint a migráció és az iszlám variációinak hiányát Ghouirgate és Roder kritizálta, ami megint csak mutatja, hogy az eredmények nem vetíthetők ki a teljes francia muszlim közösségre). Az értékelő esszéket nem külön-külön mutatom be, inkább azokra a tanulság-elemekre helyezem a hangsúlyt, amelyeket érdemes egy ilyen rövid ismertetésben kiemelni.

Először is  az elemzők három jellegzetes sztereotípiát emelnek ki a beszélgetésekből (Roder úgy értékeli, hogy a minta több mint fele nem mutat antiszemita jeleket). Ezek a jellegzetes, általában egyszerű tényként visszamondott sztereotípiák pedig a zsidó közösség összetartása-szolidaritása, pénzhez, munkához, sikerhez való viszonya és zártsága. A zsidók hatalomvágya, a „mindenhol ott vannak” világérzés is megjelenik a beszélgetésekben – Roder értékelésében hangsúlyos az a megállapítás, hogy a zsidó befolyásról alkotott nézetek összeesküvés-elmélet jellegűek. Különösen a zsidók médiabeli jelenléte kerül előtérbe, mivel a megkérdezettek egy része úgy érzi, a médiamanipuláció okozza azt, hogy a zsidók sérelmeire nagyobb figyelem irányul. Az érintett megkérdezettek úgy gondolják, a zsidók és muszlimok között olyan kettős mérce van, melyből a zsidók jönnek ki jobban. A kettős mérce-érzést mindhárom elemző kiemeli. A muszlimok is áldozatnak érzik magukat, úgy vélik, muszlimnak lenni legalább olyan veszélyes, mint zsidónak, s értetlenségüknek adnak hangot, hogy a zsidókat és intézményeiket miért védik jobban, mint a muszlimokat és intézményeiket. Roder emeli ki ezzel kapcsolatban, hogy mindez a realitás (például a célzottan zsidókat célzó merényletek) figyelmen kívül hagyása és a muszlim antiszemitizmus veszélyének tagadása.

Jellemző a konkrét ismeretek, a tudás hiánya is (ezért vallási referenciák sem jellemzők), az izraeli-palesztin konfliktusnál is ugyanez a tudáshiány, elvi lecsatlakozás jellemző (Ghouirgate). De nem ez a téma a vezető az esetleges antiszemita érvelés felépülésénél (Roder). Roder szerint továbbá a beszélgetésekben a hagyományos antiszemita előítéletek jelennek meg, nem igazán a radikális iszlamizmus strukturált antiszemitizmusa.

Ugyancsak érdekes és fontos, hogy a francia társadalmat a megkérdezettek nem a hagyományos köztársasági, individuális államfelfogás szerint tekintik. A beszélgetőpartnerek inkább az angolszász típusú közösségi felfogás alapján közelítik meg a társadalmat, egymás mellett élő egységes közösségek halmazaként. Éppen ezért a szekuláris – laikus zsidó fogalmával sem igazán tudnak mit kezdeni a megkérdezettek. Ugyancsak Roder emeli ki azt az érdekes jelenséget, hogy  a „francia” a nyelvhasználatban a fehér és keresztény közösséget jelenti, a zsidókat a megkérdezettek ugyanúgy kezelik, mintha ők is egy idegen, bevándorló közösség lennének Franciaországban.

Dominique Schnapper fogalmazza meg, hogy a megkérdezettek csodálatot és irigységet éreznek a zsidók iránt, amikor sorolják az ismert sztereotípiákat, s amikor a két közösséget összehasonlítják, abból gyakran a zsidók jönnek ki jobban. A másik két esszé is kiemeli, hogy a zsidó közösség egyfajta tükröt tart a muszlim közösség elé a megkérdezettek gondolkodásában.

Miközben a megkérdezettek részben felmondják a hagyományos sztereotípiákat, és bizonyos összeesküvés-elméletek elemeit, a személyes kapcsolatokban, ha vannak, jellemző a békés együttélés, sőt a szimpátia – legalábbis a beszélgetésekből ez derül ki. Az is látható, hogy a fiataloknál több a feszültség, a sztereotípiák negatív értékelése is inkább a nőkre és a fiatalokra jellemző. A fiatalok azok, akik a legkönnyebben és a leggyakrabban jutnak hozzá információkhoz, vagy „információkhoz” az interneten (a fiatalok relatív radikalizmusára más intézetek és kvantitatív mérések is rámutatnak).

Kortárs antiszemita retorika egy német minisztériumi tisztviselőtől

Izrael legitimitását megkérdőjelező, a cionistákat ötödik hadoszlopnak nevező posztokat tett közzé a német SDP egyik tagja, egyben állami alkalmazott. Az ügyben vizsgálat indult, és Efraim Zuroff is megszólalt, szerinte a kijelentések beleilleszthetők az ún. kortárs antiszemitizmus retorikájába.

Nyomozást indított kedden az egyik német tartomány, Észak-Rajna-Vesztfáliai gazdasági minisztériuma egyik alkalmazottjuk antiszemita kijelentése miatt, írja a Jerusalem Post. Stefan Grönebaum minisztériumi alkalmazott, a Szociáldemokrata Párt (SPD) tagja Facebook-oldalán arról írt, hogy Izrael támogatói „aláássák a német szövetségi államot”. Grönebaum pártja Izrael-párti tagjait és a zsidó állam más támogatóit „jól szervezett ötödik hadoszlopnak nevezte”, akik szerinte nem a nemzeti érdeket képviselik.

Grönebaum egy Sercan Aydilek nevű aktivistának üzenve Izrael állam legitimitását is megkérdőjelezte. Aydilek a modern antiszemitizmus ellen kampányol, és Grönebaum oldalán cionistának vallotta magát. Ő erre válaszul azt írta, „a cionisták egy gyarmati doktrínához ragaszkodnak […] Mások földjét tartják magukénak.”

Grönebaum írásait először a német Ruhrbarone hírportál szemlézte. Az ügyben megszólalt Volker Beck, a Zöld Párt képviselője a szövetségi parlamentben, aki egyben a parlament német-izraeli baráti tagozatának elnöke is. Az eredeti posztokhoz hozzászólva kérdezte a minisztériumi alkalmazottat, hogy miért nem tartja tiszteletben az ENSZ döntését, miszerint a zsidóságot is megilleti az önrendelkezéshez és a saját államhoz való jog.

Matthias Kietzmann, a gazdasági minisztérum szóvivője a Jerusalem Postnak úgy nyilatkozott, nagyon komolyan veszik az ügyet. Hozzátette, „Grönebaum a saját személyes nézeteit hirdette a Facebook-oldalán, ezekkel a minisztérium nem ért egyet.” Hasonnlóan nyilatkozott Tanya Aliza, az SDP egyik izraeli származású tagja is, aki köszönetet mondott azoknak, akik a kijelentésekre felhívták a figyelmet.

A kijelentéseket Dr, Elvira U. Groezinger, közel-keleti békefolyamatot támogató Scholars for Peace in the Middle East németországi vezetője is elítélte, mint mondta, elfogadhatatlannak tartja Izrael létének megkérdőjelezését.

Dr. Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ igazgatója a Jerusalem Postnak nyilatkozva korábban arra biztatta a német szerveket, hogy indítsanak vizsgálatot az ügyben. „Az ilyen megjegyzések nyilvánvalóan antiszemita üzenetet hordoznak és az SPD-nek meg kellene őket vizsgálnia” – mondta. Zuroff később örömét fejezte ki, hogy a tartományi kormány vizsgálatot indított. Felidézte, hogy Grönebaum szavai kimerítik azt, amit a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (International Holocaust Remembrance Alliance, IHRA) az úgynevezett kortárs antiszemitizmusként tart számon.

Grönebaumtól a Jerusalem Post megpróbált nyilatkozatot kérni, de ő egyelőre elzárkózott a megszólalástól.

forrás: Jerusalem Post