Cukiságkampány a Spinózában

Vona Gáborral beszélgetett Rangos Katalin csütörtökön, november 16-án a Spinóza Ház színpadán.

Ez a mondat néhány éve teljességgel értelmetlennek tűnt volna. De még ma is komoly vitákat váltott ki a meghívás ténye és a beszélgetés is. Az esten elhangzottakról elég pontosan beszámolt több hírportál is, például a HVG. Bár a Tett és Védelem Alapítvány munkatársa is végighallgatta élőben az eseményt, nem erről kívánunk egy újabb beszámolót közzétenni, hanem sokkal inkább arról, ami nem hagzott el az este folyamán. Bár Vona azt mondta, hogy itt „legalább meghallgatjuk egymást”, de a szokottaktól eltérően ezúttal a közönség nem kérdezhetett, így valódi párbeszédre nem került sor.

Forrás: HVG.hu

Vona Gábor az este folyamán többször is visszatért arra, hogy mindenkinek magának kell eldöntenie, mennyire hiteles az ő és pártja 180 fokos fordulata. Ebben a döntésben kívánunk segítséget adni.

Vona szerint az általa „néppártosodásnak” nevezett folyamat, amit a legtöbben csak „cukiságkampányként” emlegetnek, 2013-ban kezdődött. Ahogy mondta, nem szereti a cukiságkampány elnevezést, mert utóbbi valami felszínes taktikázásnak tűnik, nem pedig mélységgel rendelkező változásnak. Ebben kivételesen egyet kell értenünk Vonával, épp ezért maradunk továbbra is a cukiságkampány szó használatánál.

A zsidó vallás ismeri, elfogadja és támogatja a megtérést, a tsuvát, ha valaki letért a jó útról. De ennek első lépése az, hogy a vétkes megvallja a bűnét és bocsánatot kérjen attól, aki ellen vétett. A második lépés pedig az, hogy elhatározza, soha többé nem fogja ezt a bűnt elkövetni. Vona Gábor és a Jobbik esetében egyelőre mindkét lépés hiányzik, így nehéz elfogadni ezt a fordulatot hitelesnek.

A Jobbik elnöke a Spinózában is arról beszélt, hogy önazonos volt magával, amikor a 2010-es parlamenti eskütételén az addigra már kirekesztő cselekedetei miatt feloszlatott Magyar Gárda mellényében jelent meg. Amikor erről a szimbolikus cselekedetéről beszélt, világossá tette, hogy bár ma már nem tenne így, de a megbánás és a bocsánatkérés a korábbi bűneiért még most is elmaradt. Tehát a jó útra térésnek az első lépése is hiányzik.

A második lépés vizsgálata emiatt inkább csak teoretikus, hiszen nem lehet második lépés első nélkül. De érdemes röviden megvizsgálni, hogy 2013. óta valóban fordulat állt-e be a Jobbik politikájában vagy ez csak látszat. Mivel itt egy politikai közösségről van szó, nem csak egy emberről, érdemes megvizsgálni azt is, hogy a Jobbik elnöke kikkel veszi körül magát. Mint ő maga elmondta, a Jobbik alapszabálya erős jogosítványokkal ruházza fel az elnököt a vezetés tagjainak kiválasztásában. Ezzel az eszközzel élt is, amikor világossá tette a 2016-os tisztújításon, hogy Novák Elődöt, akinek tevékenységét nem kell bemutatni, nem fogja támogatni. Ez mindenképpen örömteli.

Ugyanakkor nem értjük, hogy egy „néppártosodó” szervezet vezetésében hogy kaphatott helyet (ábécé sorrendben haladva) Fülöp Erik, aki 2016-ban is megújította az „érpataki modell” bevezetésére vonatkozó együttműködését Orosz Mihály Zoltánnal; Janiczak Dávid, aki egy Hitler-hasonmással fotózkodott mosolyogva és 2014-es kampányában a Magyar Gárda segítségével tervezte az ózdi közbiztonságot helyreállítani; Sneider Tamás, aki skinhead-vezérként kezdte a közéleti pályafutását, de még pár éve is azt mondta egy hangfelvétel tanúsága szerint, hogy a munkatársa inkább legyen muszlim, mint zsidó; ami állítással talán vitatkozna a településén az iszlám vallás gyakorlását korlátozó Toroczkai László, aki csak néhány napja szónokolt egy lengyel szélsőjobbos tüntetésen. Az elnökségben még ott ül Volner János, a Betyársereg nem hivatalos fővédnöke is és Z. Kárpát Dániel, aki korábban zsidó területfoglalásról értekezett, de még a cukisodás után, 2016-ban is kiállt a paramilitáris Farkasok mellett és védte a Magyar Gárdát.

De nem csak az elnökség van tele olyanokkal, akik egy valódi fordulat után egy néppártban vállalhatatlanok lennének korábbi nézeteik miatt. A teljesség igénye nélkül, és terjedelmi okok miatt bűnlajstromuk felsorolását mellőzve álljon itt néhány név a parlamenti frakcióból: Apáti Isván, Dúró Dóra, Gyöngyösi Márton, Hegedűs Lorántné, Kulcsár Gergely, Rig Lajos. Említhetnénk EP-képviselőket is, mint például Morvai Krisztinát vagy Balczó Zoltánt, önkormányzati képviselőket, mint Ágoston Tibort, Benke Lászlót, Kötél Jánost.

Természetesen a Jobbik bűnei nem merülnek ki a zsidók elleni uszításban. A cigánysággal szembeni bűnök kibeszélését segíthetné az a kérdéssor, ami szintén nem hangzott el a csütörtöki beszélgetésen, de Setét Jenő csokorba gyűjtötte. Az a bravúr is következmény nélkül maradt, amikor Rig Lajosnak egy Facebook-poszton belül sikerült cigányoznia és zsidóznia. Az ekkor még csak önkormányzati képviselő „jutalma” 2015-re egy parlamenti mandátum lett.

Végezetül pedig álljanak itt a „cukisodás” élharcosának, Vona Gábornak szavai 2015-ből, amiket nemsokkal Rig-botrány előtt írt le, de ma is olvasható Facebook-oldalán:

„A hazai zsidóságnak fel kell hagynia azzal, hogy magára folyton csak áldozatként tekint, és 70 évvel a második világháború után még mindig bűnösnek bélyegez egy egész nemzetet. A nemzeti oldalnak pedig azt üzenem, hogy képesnek kell lennie tisztességes és tisztességtelen, építő és romboló között különbséget tenni, mert ha ez nem megy neki, akkor ugyanolyan mélyre süllyed, ugyanolyanná válik, mint akikre indulatosan mutogat. Márpedig különbnek kell lennünk annál, akit kritizálni akarunk.”

Talán ennyi is elég bizonyíték arra, hogy mivel sem a bűnök megvallása, sem a bűnismétlés elkerülése nem áll meg, nem lehet másnak tekinteni Vona Gábor és a Jobbik „fordulatát”, mint politikai haszonszerzés érdekében elkövetett fazonigazításnak.

Jelentősen nőtt az antiszemitizmus az USA-ban

Az antiszemita cselekmények számának emelkedését észlelte az Egyesült Államokban az Anti-Defamation League (ADL). A szervezet jelentése szerint különösen az egyetemi campusokon növekedett az ilyen esetek száma, különösen a halálesettel is járó charlottsville-i zavargások óta.

Az ADL csütörtökön megjelent éves jelentése szerint érezhetően nőtt az antiszemita incidensek száma tavaly óta. Január és szeptember között 1299 esetet rögzítettek Amerika-szerte. Ez 2016 azonos időszakához képest mintegy 67 százalékos emelkedést jelent. Sőt, mivel az ADL tavaly az egész évben 1266 esetet regisztrált, ezt már túllépték az idei évben történt antiszemita cselekmények.

Az ADL jelentése kiemelte, hogy különösen sok incidens történt az egyetemeken és azok környékén, illetve más oktatási intézményekben. Elsősorban az antiszemita propaganda terjesztése és a vandalizmus jelent problémát, több helyen véstek vagy festettek náci jelképeket a falakra és padokra, több helyen számoltak be verbális zaklatásról zsidó diákok.

A legtöbb esetben az incidensekért fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok voltak felelősek. A Minnesotai Egyetemen például az alábbi szöveggel ellátott röplapokat terjesztettek: “Fehér ember, eleged van abból, hogy a zsidók a tömeges bevándorlással és degenerációval elpusztítják az országodat? Csatlakozz a harchoz a fehér felsőbbrendűségért!” Az ADL kifejezetten aggasztónak tartja, hogy a szélsőjobboldal olyan közegben, az egyetemeken jelent meg, és toboroz új híveket, ahol korábban nem volt jelentős ereje.

Ugyanakkor a Californiai Egyetemen a palesztinokkal szimpatizáló, fekete hallgatókat tömörítő csoport volt az, akik megzavarták az Izrael függetlenségének évfordulóján szervezett ünnepséget, és letépték az erre kihelyezett izraeli zászlót. Az egyetemi incidensek száma 2016-hoz képest csaknem megduplázódott, tavaly óta 136-ról 267-re emelkedett.

Jonathan A. Greenblatt, az ADL igazgatója szerint az amerikai oktatási intézményekben, köztük az iskolákban is egyre gyakoribb az antiszemita zaklatás – a vandalizmus és szórólapozás mellett erre is több panasz érkezett, mint tavaly. „Mélyen aggaszt minket az antiszemita incidensek, zaklatás és gyűlöletbeszéd az amerikai iskolákban, ráadásul nincs is teljes képünk a problémáról. Sok iskolai incidenst nem jelentenek. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az iskoláinkban a diákok továbbra is biztonságos módon, félelem és zaklatás nélkül tanulhassanak” – mondta.

A jelentésben többször is említik a Charlottsville-ben történt zavargást: a virginiai városban szélsőjobboldali szervezetek „Unite the Right (a jobboldal egyesítése)” néven szerveztek tüntetést. Az eseményhez neonácik és a Ku-Klux-Klan szervezeti is csatlakoztak, horogkeresztes zászlók és antiszemita szlogenek is felbukkantak, miközben antifasiszta csoportok ellentüntetést tartottak. A feszültség végül erőszakos összecsapáshoz vezetett, végül a szélsőjobboldali tüntetés egy résztvevője autóval az ellentüntetők közé tartott, megölve egy nőt.

Jonathan Greenblatt szerint a charlottesville-i tragédia nem elszigetelt eset volt: a vizsgált időszakban 33 különböző, fehér felsőbbrendűséget hirdető demonstrációt is tartottak. Szerinte az eset beleillik az addigi trendben, a támadást történő hónapokban és azt követően is növekedett az antiszemita cselekmények száma.

Az ADL-jelentés szerint egyértelmű a kapcsolat az Egyesült Államokban egyre hangosabb fehér nacionalista csoportok tevékenysége és az antiszemitizmus erősödése között. Konkrétan az ilyen megmozdulásokon 133 incidenst regisztráltak, elsősorban zsidók elleni gyűlöletbeszédet, zaklatást. Ezzel egy időben több mint 150 zsidó intézmény kapott fenyegető üzeneteket, és nőtt a rongálások száma is.

Miért szedeti le a francia Államtanács a keresztet II. János Pál szobráról?

A magyar konzervatív és vallásos közösségeket megdöbbentette a hír, hogy a francia Államtanács leszedeti a keresztet II. János Pál pápa Ploërmelben található szobráról. Úgy hírlik, a lengyel kormányfő mellett egy magyar iskola is felajánlotta, hogy befogadná az eltávolítandó szimbólumot. De miről van szó? A liberális Franciaország multikulturális, píszí őrületével van dolgunk, ahogy azt sokszor olvashatjuk, vagy pedig valami egészen másról? 

II. János Pál pápa szobra Ploërmelben

A magyar sajtóban többször találkozni azzal a jogi hivatkozással, hogy a szobor, pontosabban a kereszt köztéri jelenléte ellentétes az állam és egyház szétválasztásának (a laicitásnak) az alkotmányos elvével, illetve az 1905-ös, az állam és egyház szétválasztásáról szóló törvénnyel.

Csakhogy ennél sokkal többről, sokkal pontosabb törvényi utalásról van szó, és ez a probléma megértése szempontjából rendkívül fontos. Az Államtanács ugyanis nem az állam és egyház szétválasztásának túlterjeszkedő elvi értelmezése,, hanem a törvény szó szerinti értelmezése révén szedeti le a szóban forgó keresztet.

Ugyanis az említett 1905-ös, 112 esztendővel ezelőtt elfogadott jogszabály a 28. cikkben világosan megfogalmazza, hogy a törvény hatályba lépésétől kezdve tilos köztereken és középületeken vallási jeleket vagy jelképeket elhelyezni.

A tiltás alól kizárólag a templomok, az imahelyek, a felekezeti temetők és a múzeumok jelentenek kivételt – viszont értelemszerűen a törvény hatályba lépése előtt épített emlékműveket és jelképeket, így az 1905 előtti feszületeket sem érinti az eltávolítás kötelezettsége. Ha ott van a falu végén, akkor természetesen maradhat. Annak sincsen akadálya, hogy napjaink vallási közösségei – magánpénzből – új templomokat, zsinagógákat és mecseteket emeljenek, és azokon elhelyezzék a számukra fontos vallási jelképeket.

2017-ben viszont, egy olyan közterületnek számító téren, mint ahol esetünkben II. János Pál pápa újonnan emelt szobra található, a kereszt nyilvánvalóan törvénybe ütköző jelkép (II. János Pál pápa személye történelmi, kulturális és politikai szerepe miatt nem volt kérdés az Államtanács számára, csak a kereszt eltávolítását rendelte el).

A laicitással foglalkozók szerint ilyen esetekben az eltávolítás nem ritka ítélet, ráadásul a felállító önkormányzatra a világnézeti semlegesség követelménye világosan vonatkozik, hiszen a Köztársaság ugyanezen törvény értelmében nem ismerhet el egyetlen vallást sem.

A katolikusok és a jobboldal egy része egyébként válaszként bevezette a #MontreTaCroix (mutasd a kereszted!) hastaget, amelynek használatával a Franciaország területén található kereszteket töltötték fel a közösségi médiába. Csakhogy ezek között sok volt a templomon vagy más vallási célt szolgáló épületen található és 1905 előtti jelkép. Természetesen ezek a feltöltések sok kritikát kaptak (például itt és itt) éppen azért, mert ezekre a jelképekre a hivatkozásul szolgáló törvény épp nem vonatkozik.

Hogy az állam és egyház szétválasztásának radikális, francia modelljéről ki mit gondol, az természetesen lehet vita tárgya, de szó sincs arról tehát, hogy valamiféle modern vallásellenesség vagy píszí multikulturalizmus jegyében szedették volna le a szóban forgó keresztet. A francia laicitás modellje 112 éves, és mint ilyen, egy két évszázados egyházellenességen, a trón s oltár egységétől való félelmen nyugszik – melyben a Köztársaság korai alapítói monarchista veszélyt láttak.

(Soós Eszter Petronella írása)

100 éves a Balfour nyilatkozat

Ma 100 éve, 1917. november 2-án született meg a híres Balfour-nyilatkozat, amely megalapozta Izrael állam megszületését.

James Arthur Balfour brit külügyminiszter javasolta először zsidó nemzeti otthon létesítését a zsidó nép számára Palesztina területén. Lord Walter Rotschild bárónak, a brit zsidó közösség egyik vezető személyiségének szóló levél volt az első lépés Izrael állam 1848-as megalapításához.

Külügyminisztérium

1917. november 2.

Kedves Lord Rothschild!

Nagy megtiszteltetés nekem, hogy közvetíthetem Őfelsége kormányától az alábbi szimpátia-nyiltakozatot a zsidó cionisták törekvésével, amit javasolt és jóváhagyott a Kabinet is.

„Őfelsége kormánya jóindulatúlag tekint a zsidó nemzeti haza megteremtésére Palesztinában, és minden tőle telhetőt megtesz e cél elérésének elősegítésére, miközben világosan kell látnunk, hogy semmi sem csorbíthatja a Palesztinában fennálló nem zsidó közösségek polgári és vallási jogait, illetve a bármely más országban élő zsidók jogait és politikai státusát.”

Nagyon örülnék, ha ezt a nyilatkozatot a Cionista Világszövetség tudomására hozná.

Szívélyes üdvözlettel:

Arthur James Balfour

A levélbe foglalt szándéknyilatkozat a brit kabinet 1917 október 31-i állásfoglalását tükrözi.

Az érintett terület az első világháború végéig oszmán fennhatóság alá tartozott, majd ebben az időben a brit mandátum részét képezte. A Balfour-nyilatkozat kiemelkedőan fontos mérföldkő volt abban a korántsem egyszerű  folymatban, amelynek végén kikiálthatták Izrael állam függetlenségét, és ezzel a zsidó nép újra hazára talált.

1920-ban San Remo-ban a szövetséges és társult főhatalmak is helyben hagyták a deklarációt, és Nagy-Britanniát bízták meg a végrehajtásával. 1922-ben a Nemzetek Szövetsége megbízási szerződést kötött Nagy-Britanniával a zsidó nemzeti otthon megteremtésére. Az alapokmány 22.§  és a mandátumszerződés elismerte a zsidó népnek Eretz Izraelhez (Palesztina) fűződő történelmi kapcsolatát és helyben hagyta a zsidó nemzeti otthon újjáalakítását.

Az izraeliek nagyra becsülik a Balfour-nyilatkozatot. Azonban Nyugat-Európában számos indulatos vita és hisztérikus sajtókampány övezi a centenárium megünneplését. Az arabbarát radikális baloldali ellendrukkerek, az új antiszemitizmus fő támogatói és forrásai hadjáratot indítottak a Palesztin Hatósággal karöltve, amelyben követelik, hogy a brit kormány tegye jóvá százéves bűnét.

Mindezen hangok ellenére Theresa May, konzervatív brit miniszterelnök nagy tisztelettel nyilatkozott az évfordulóról: „Büszkék vagyunk a szerepre, melyet Izrael állam létrehozásában játszottunk, és bizony, büszkeséggel fogunk megemlékezni a centenáriumról”

May tavalyi megemlékezésen elhangzott szavai:

„A levél ékes bizonyítéka Nagy-Britannia szerepének a zsidó állam megalapításában. Az évfordulóról büszkén emlékezünk meg. A levél, és nagyon sok ember erőfeszítései nyomán jelentős állam született. Ha valaki ma végigsétál Jeruzsálem vagy Tel-Aviv utcáin, olyan országot lát, amelyben az emberek szabadok és jogi értelemben egyenlőek függetlenül attól, hogy milyen neműek vagy milyen a vallásuk.”

Izrael-barátságon és antiszemitizmuson vitatkozik Manuel Valls és Jean-Luc Mélenchon

Lehet, hogy a cikk címe egy kicsit megtévesztő. Ugyanis inkább arról van szó, hogy Manuel Valls volt miniszterelnököt aktívan támadja Jean-Luc Mélenchon, a francia radikális baloldali Lázadó Franciaország vezetője, a volt miniszterelnök pedig visszatámad. A radikális baloldali politikus a volt kormányfőt súlyos szavakkal illette („szemét”), majd hatalmas internetes vitába és nyilatkozatháborúba keveredett vele. A téma: Izrael, antiszemitizmus, cionizmus.

Jean-Luc Mélenchon

A vita október elején kezdődött, amikor Jean-Luc Mélenchon sajtóhírek szerint lenácizta és leszemetezte Manuel Valls volt szocialista miniszterelnököt – képviselőtársát – a Nemzetgyűlés egy eseti bizottságának az ülésén. Ezután le is mondott a testületből, mert azt szerinte egy olyan ember vezeti, aki közel áll a szélsőjobb etnicista nézeteihez, és aki az izraeli szélsőjobbal parolázik, itt különösen az izraeli igazságügyi miniszterrel való találkozására gondolva. (Erre Valls megérdeklődte, hogy az egész vitának mi köze Izraelhez, és arról miért nem szólnak, hogy a Munkapárt vezetőjével is találkozott.) Annyit persze érdemes finomítani, hogy az egyetlen nyilatkozó tanú nem emlékszik, hogy a nácit Mélenchontól hallotta, vagy Valls súgta neki, hogy Mélenchon lenácizta – és sajnos Valls sem hallotta pontosan a dolgokat, mint kiderült. Mélenchon pedig azt állítja, nem nácizott, igaz, azt nem tagadta, hogy mondott mást, keményet…

A két képviselő – akik egykoron a Szocialista Pártban együtt politizáltak, csak Mélenchon azóta radikális mozgalmat alapított, Valls pedig a Macron-mozgalomhoz közeledett – ezután a Twitteren folytatta a vitát (a Twitter a francia politikában fontosabb platform, mint a Facebook). Mélenchon kijelentette, hogy „Valls bandája” integrálódott a náci internetes oldalak világába, a „fachosphère”-be, mire megindult a „Valls bandájához tartozom” hashtag terjedése.

Néhány nappal később Mélenchonék megint beleszálltak a volt kormányfőbe, amikor egy kétesnek tűnő („anti RACISTE anti SIONISTE anti NOUVEL ORDRE MONDIAL”) Youtube-csatornáról megosztották az Oumma.com nevű muszlim oldal egy Valls-ról szóló videóját, melynek címe: „Örökké kötődöm Izraelhez” (a videó levakarhatatlan az internetről, pedig az eredeti úgy hangozhatott, hogy „a feleségem révén örökké kötődöm”, ami nyilván egy más kontextust jelent). A kérdéses és további vitákat generáló posztot azóta törölték Mélenchonék, de sajtóhírek szerint jó néhány antiszemita kommentár is érkezett a alá.

Manuel Valls egy interjúban támadt vissza. Kifejtette, hogy szerinte Mélenchonék nem veszik észre, „vagy észreveszik, de akkor még nagyobb a baj”, hogy az anticionizmus közel áll az iszlám radikalizmushoz. Vagyis azzal vádolta a radikális baloldal vezetőjét, hogy eteti a radikális iszlámra nyitottakat a politikája által. A volt kormányfő példaként idézte a „lázadós” Danièle Obono képviselő azon posztjait, amelyekben kifejti, hogy nem a Charlie Hebdo-merénylet miatt sírt – szerinte az újság iszlamofób –, hanem mert politikustársai be akarták tiltani, illetve esetenként betiltották a(z antiszemita, anticionista) provokátor humorista, Diedonné előadásait.

Mélenchon szerint ellenfelei minden hétre kitalálnak valamit, ami talán jelzi, hogy kezd kellemetlenné válni számára az ügy. Merthogy az is: talán most vált először nyilvánvalóvá és nagypolitikai szinten is egyértelművé, amit évek óta írunk, és amit évek óta mérnek a kutatók: a radikális jobb és muszlimok mellett a szélsőbaloldal az antiszemitizmus, különösen az „új”, anticionizmusba csomagolt antiszemitizmus egyik melegágya Franciaországban (ez nem minden esetben jelent direkt zsidózást – a célközönségnek éppen elég, ha valaki Izraelre és Izrael politikájára vagy befolyására utalgat a megfelelő kontextusban és hangsúlyokkal). Arra is joggal mutatnak rá elemzők, hogy ez a vita kifejezetten rossz Mélenchonnak, mert így nehéz lesz a radikálisan laikus, republikánus, de a radikális iszlámmal nem türelmes baloldaliakat megszólítania, magánál tartania. Vagyis könnyen lehet, hogy bár Valls megtámadása első körben jó ötletnek tűnik, hiszen a baloldal baloldala nem szereti a volt miniszterelnököt, de hosszú távon ez a fajta politika inkább vihet szavazatokat, mint hozhat, főleg, ha felépül a „Mélenchon szalonantiszemita” narratíva. Úgy tűnik, hogy e narratíva építgetésére a Macron-párt és a szocialisták is nyitottak.

Mélenchon Lázadó Franciaországa és Valls között egyébként nem csak ez az egy ügy okoz feszültséget. Egyrészt Mélenchon rendszerint radikális jobboldali politikával vádolja Vallst, aki cserébe „iszlám-baloldalinak” nevezi őt, ami a francia szóhasználatban azt jelenti, hogy megengedő a radikális iszlámmal szemben is. Másrészt Mélenchonék szerint Valls elcsalta a 2017 júniusi egyéni körzeti nemzetgyűlési választást a lázadós Farida Amrani ellenében. Ezért feljelentést tettek választási csalás gyanúja miatt. Talán erről is szó van: szavazatról, pénzről, befolyásról…

(Soós Eszter Petronella cikke. További írásait itt találja.)

 

Miközben az USA és Izrael kilép a szervezetből, zsidó származású igazgatót választott az UNESCO

(Soós Eszter Petronella cikke. További írásait itt találja.)

Miközben az Egyesült Államok és Izrael éppen elhagyni készül az ENSZ szakosított oktatási, tudományos és kulturális szervezetét, az UNESCO-t, a szervezet a francia, de marokkói zsidó származású Audrey Azoulay-t, Hollande elnök volt kulturális miniszterét választotta új vezetőjévé. Izrael örülhet a döntésnek, mely ugyanakkor még nem végleges, ugyanis a végrehajtótanács döntését november 10-én még az UNESCO közgyűlésének is jóvá kell hagynia.

Audrey Auzolay

A vélhetően nálam több forrásra rálátó New York Times szerint ugyanakkor a szavazás már csak formalitás, így – komolyabb, további politikai botrány hiányában – kimondható, hogy megvan az UNESCO új főtitkára.

Az új főtitkár, Audrey Auzolay multikulturális családól származik (a nagymamája szefárd zsidó, édesapja pedig a marokkói király tanácsadója), és egyébként Hollande volt francia köztársasági elnök felfedezettje – állítólag személyesen a korábbi elnök bátorította, hogy pályázza meg az állást még francia kulturális miniszterként. Auzolay jelöltsége – mely egyelőre egy négy éves mandátumra szól – nem tetszett mindenkinek. Jean-Yves Le Drian a francia külügyminiszter tiltakozó levelet is kapott az arab világ mintegy 50 értelmiségijétől, mert sokan szerették volna, ha az arab világ adta volna a szervezet következő főtitkárát. Auzolay egyébként a katari Hamad bin Abdulaziz al-Kawarit győzte le az ötödik szavazási körben, állítólag nem kis részben az arab világ megosztottságának köszönhetően előrejutva.

Auzolay a szavazás után azt nyilatkozta, hogy hivatalba lépése után vissza kell állítania a szervezet hitelességét, hogy az cselekedni tudjon. Hangsúlyozta, hogy (a hagyományosan multilaterális diplomáciában gondolkodó) Franciaország még elkötelezettebb a szervezet munkája iránt, most, hogy két fajsúlyos ország is bejelentette a távozását. Értsd: Franciaország ebben az esetben is azt teszi, amit hónapok óta tesz, tudniillik ahol diplomáciai űrt és befolyásnövekedési lehetőséget lát, ott lép és elfoglalja a teret. Kérdés, hogy az új főtitkár mennyire lesz partner az új francia elnök közvetítésre és térfoglalásra épülő diplomáciai gyakorlatában – mindenesetre a távolság nem lehet akadálya az egyeztetésnek, mivel az UNESCO székhelye Párizsban van.

Az új főtitkár megválasztására egy nappal azután került sor, hogy az Egyesült Államok és Izrael bejelentették, elhagyják a szervezetet, mivel az álláspontjuk szerint tendenciózusan Izrael-ellenes politikát folytat.

Ebben a körben több palesztin területekre vonatkozó határozat és UNESCO-döntés is kivívta Izrael és az USA haragját, és különösen nagy visszhangot váltott ki, amikor a vitatott státusú, 1967-ben Izraelhez csatolt Hebron palesztin világörökségi helyszín lett, amikor egy döntés a Templomhegyet csak muszlim nevén emlegette, vagy amikor az UNESCO kritizálta Izraelt a jeruzsálemi szent helyek kezelési módja miatt. Más értelmezésben  arról is szó van, hogy a tagállamok e nemzetközi szervezeten keresztül is igyekeznek megvívni kétoldalú konfliktusaikat, ami logikusan, okvetlenül hasonló vitákhoz vezet. A jelenség azonban nem csak palesztin-izraeli viszonylatban jellemző, hanem például Kína és Japán is emlegethető e téren.

Az Egyesült Államok már Barack Obama elnöksége alatt is rossz szemmel nézte az UNESCO működését, vagyis itt nem csak Donald Trump izolacionista, visszahúzódó külpolitikájáról van szó. Miután ugyanis a szervezet 2011-ben felvette Palesztinát a tagjai közé, az Egyesült Államok úgy döntött, nem hajlandó fizetni a tagdíját, ami a teljes szervezet költségvetésének ötödét jelentette, és súlyos érvágás volt az UNESCO számára. Igaz, Obama elnök igyekezett volna megváltoztatni azt a törvényt, amely kötelezte az USÁ-t a kivonulásra Palesztina felvétele esetén, így arra lehet következtetni, hogy a lépésnek jóval több volt a republikánus támogatója, mint a demokrata. Az USA 2018. december 31-ével hatályos kilépése után megfigyelőként kívánja a szervezet munkáját segíteni.

Az USA amúgy nem először lép ki a szervezetből. Ronald Reagan 1984-ben hasonló lépést tett a szervezet kommunista befolyásoltságára és Izrael-ellenességére hivatkozva. Érdekesség, hogy később nem a demokrata Bill Clinton, hanem a szintén republikánus George W. Bush vitte vissza az országot a szervezetbe.

Megvertek és kiraboltak egy zsidó családot Párizs mellett

Soós Eszter Petronella cikke (további írásait itt találja)

Túszul ejtettek, megvertek és kiraboltak egy zsidó családot Párizs Seine-Saint-Denis nevű északi határmegyéjében, egy Livry-Gargon nevű községben – futott végig a világsajtón a hír. A tudósítások szerint a támadás motivációja tagadhatatlanul antiszemita: a támadók, akiket még keres a rendőrség, állítólag azzal érveltek, hogy az áldozatok zsidók, tehát van pénzük, amit ők majd elvesznek és odaadnak a szegényeknek.

A rablók készültek tettükre, semmit nem hagytak a véleletlenre: behatoltás után elvágták az elektromosságot, majd a három családtagot, apát, anyát és fiukat sorban foglyul ejtették és gyilkossággal is fenyegették. A rablók pénzzel, ékszerekkel és hitelkártyákkal távoztak a család otthonából. Azt is tudjuk, hogy az áldozatok ismertek a francia zsidó közösségben, a támadás után meg is szólaltak a médiában. A családfő egy 78 éves egykori aktivista, aki egy zsidó érdekvédelmi egyesület vezetője volt.

Francis Kalifat, az országos zsidó érdekvédelmi ernyőszervezet, a Crif elnöke nyilatkozatában azzal érvelt, hogy a francia zsidók immáron sem az utcán, sem otthonukban nincsenek biztonságban. Utalt a TEV oldalain többször is említett Halimi-gyilkosságra (az ablakon kidobott Sarah Halimi meggyilkolására), amely az elmúlt években – 2015-ös a kóser bolti támadás mellett – a leginkább sebezte a francia zsidó közösséget. A Crif egyébként rendkívüli hírlevelében jelezte, hogy Kalifat a megye prefektusával, és Gérard Collomb belügyminiszterrel is tárgyalt. A rendkívüli hírlevél és a magas politikai figyelem is jelzi, hogy mennyire fontos ez az ügy a közösségnek. Gérad Collomb belügyminiszter egyébként hivatalos közleményben ítélte el a támadást.

Természetesen amíg nem ismerünk minden részletet, addig nehéz az elemzés. Ugyanakkor egy dolog máris biztos: ez az ügy – különösen ha a hatóságoknak nem sikerül gyorsan eredményt felmutatniuk – hasonló nyugtalanságra okot adó szimbolikus üggyé válhat, mint a Halimi-gyilkosság. Ismét egy olyan erőszakos támadásra került sor, amely a zsidó közösség tagjait – ráadásul sokak által ismert tagjait – az otthonukban érte. Ez érthetően tovább növelheti a francia zsidó közösség rossz érzését, bizonytalanságát, különösen a vallásos zsidókét, akik számára a legnehezebb a „rejtőzködés”.

Az elkövetők személye és politikai hovatartozása később tovább bonyolíthatja az ügyet, de erről egyelőre semmiféle információ nem áll rendelkezésre (azonban máris szögezzük le, hogy az elkövetők nem az „új antiszemitizmus” szokásos érvrendszerével, hanem klasszikus antiszemita érvekkel léptek fel). De ne szaladjunk még ennyire előre: a hatóságok keresik az elkövetőket, s a Köztársaságba vetett, az elmúlt időszakban megcsappant zsidó bizalom szempontjából szükséges lenne, hogy mihamarabb megtalálják őket. Bizalom ide, bizalom oda, a tettesek megtalálása persze önmagában nem fogja csökkenteni a közösség félelmét, hiszen nem lehet minden antiszemita rabló és bűnöző mellé rendőrt állítani.

Francia miniszterelnök: újabb antiszemitizmus elleni akcióterv jön

(Soós Eszter Petronella írása. További cikkeit itt találja.)

 A zsidó újév, a Rós hásáná alkalmából október 2-án tartott ünnepségen Édouard Philippe francia miniszterelnök bejelentette, hogy a kormányzat 2018-2020 között is végrehajt egy olyan három éves antiszemitizmus elleni akciótervet, mint amilyet Manuel Valls kormánya – mintegy 100 millió eurós (kb. 30 milliárd forintos) büdzsével – 2015-ben között életre hívott.

Édouard Philippe, Franciaország miniszterelnöke

A francia sajtó szerint a Buffault utcai zsinagógában jelen volt és nagy tapsot kapott Manuel Valls volt kormányfő is, aki az antiszemitizmussal szembeni kíméletlen fellépésével tette magát emlékezetessé a közösség körében (Manuel Valls felesége révén közvetlenül is kötődik a zsidó közösséghez).

Emlékeztetőül, a 2015-ö akcióterv mintegy 40 részletes intézkedésből állt, többek között így került be a büntető törvénykönyvbe, hogy a rasszista és antiszemita motiváció minden bűncselekmény esetén súlyosbító körülménynek számít.

Beszédében Édouard Philippe jelenlegi miniszterelnök kiemelte, hogy a 2018-2020 közötti új akcióterv középpontjában az online gyűlölködés felszámolása áll majd. A kormányfő hangsúlyozta, hogy a tervet a zsidó közösséggel együttműködésben készítik majd el (ez politikailag indokolt, ugyanis az elmúlt időszakban látszódott némi törés a kormányzat és a francia zsidó közösség között, különösen a Halimi-gyilkosság nyomozása kapcsán).

Vagyis a bejelentés részletei még nem ismertek. Az biztos, hogy a 2015-2017 közötti tervvel kapcsolatos értékelések elindultak, de ez még nem tűnik teljesen kész munkának. 2014 novembere óta egyébként közvetlenül a miniszterelnök szervezete alá tartozik a Dilcra nevű kormányzati tárcaközi egység, mely a rasszizmus, az antiszemitizmus és az LMBT-közösséget érő támadások és gyűlölet-bűncselekmények ügyeivel foglalkozik, így a rasszizmus és antiszemitizmus elleni tervek végrehajtását is felügyeli.

Édouard Philippe arra is emlékeztetett, hogy 2016-ban jelentősen csökkent az antiszemita esetek száma, ugyanakkor óvatosságra is intett az antiszemitizmus és „új formája”, az anticionizmus mindennapivá válásával szemben. Philippe itt arra utalt, hogy 2016-ban az antiszemita esetek száma 58,5%-kal csökkent Franciaországban a belügy végleges adatai szerint (a muszlimokkal szembeni esetek száma is hasonló arányban, 57,6-kal esett, növekedett viszont a keresztényellenes cselekmények száma).

Az új antiszemitizmus elleni terv bejelentésére ugyanazon a napon került sor, amikor a 2012-es toulouse-i antiszemita merénylő, Mohamed Merah testvérének, Abdelkader Merah-nak megkezdődött a nagy érdeklődésre számot tartó, várhatóan öt hetes bírósági pere. A fiatalembert és Merah egy másik barátját bűnrészességgel vádolják.

A holokauszttagadásért elítélt Tyirityán már nem akar szélsőjobbos lenni

A holokauszttagadás miatt nemrég elítélt Tyirityán Zsolttal készített interjút a Figyelő. A Betyársereg vezetője valószínűnek nevezte, hogy pártot indít a jövő évi választásokra, és az interjúban a Tett és Védelem Alapítványt is megemlítette.

Tyirityán Zsolt

Nem vallja magát holokauszttagadónak vagy szélsőjobboldalinak Tyirityán Zsolt, a Betyársereg és újjabban az Erő és Elszántság nevű szervezet vezetője, akivel a Figyelő készített a napokban interjút. Ők csupán „a természettudományok segítségével próbálták megállapítani, hogy hiteles-e a holokauszttörténet, amely mára dogmává vált.” Mindezt annak ellenére, hogy épp a közelmúltban hozott ellene ítéletet a Székesfehérvári Járásbíróság a nemzetiszocialista rendszer bűneinek tagadása miatt. Az ominózus kijelentéseket a Hatvannégy Vármegye 2016-os Becsület napi megemlékezésén tette, magyar és nemzetközi neonáci szervezetek közös megemlékezésén.

Tyirityán nyilatkozott a Jobbikhoz fűződő kapcsolatáról is. Mint mondta, a Jobbik „csak minimális szinten” szimpatizált velük korábban, Vona Gáborral (akit korábban többször barátjának nevezett) pedig sosem volt közeli a viszonyuk, és már régóta nem beszéltek. Most viszont csalódottságának adott hangot a Jobbik szerinte felpuhulása miatt. Mint mondta, csalódott a néppártosodás folyamatában, sőt, azt mondta, Vona Gábor sosem volt nyitott a szélsőjobboldali eszmékre.

Ez igen hirtelen váltás ahhoz képest, amit a közelmúltban nyilatkozott Tyirityán a Jobbikról.  2015-ben még azt mondta, hogy „normális dolognak tartom az arculatváltást, örülök annak, hogy a Jobbik a közérthető és gyakorlati formáját keresi a jobboldali értékrend megvalósításának. A jobboldal fogalmait a második világháború után démonizálták, de most a Jobbik megmutathatja, hogy lehet ezt életképesen is csinálni.”

Egyelőre nem tudni, mi lehet a radikális jobboldalon belüli hirtelen szakadás hátterében, mindenesetre azt a rendezvényt, amelyet nyáron Vecsésen tartottak Tyirityánék, már kifejezetten a Jobbikban csalódott szélsőjobboldaliak rendezvényeként határozták meg. Az itt zászlót bontott Erő és Elszántság eddig mozgalomként működött, de Tyirityán a Figyelőnek azt mondta, októberben elég valószínű, hogy hivatalosan is párttá alakulnak és indulnak a választásokon.

Tyirityán állítása szerint a mozgalmukra azért van szükség, mert szerinte a nem zsidó vagy cigány állampolgárok „etnikai közösségének” nincs érdekvédelme. Itt említi meg a Tett és Védelem Alapítványt is, mondván, a romák a különböző polgárjogi csoportok, a zsidók a TEV segítségére számíthatnak, akiknél „erősebb civil szerveződés nincs ma Magyarországon”.

Ezzel együtt Tyirityánék által életre hívott mozgalom is távolodik (legalábbis nyilvánosan) azoktól az eszméktől, amiket korábban hirdettek. Az interjúban azt mondja, a nácizmust, fasizmust idejétmúlt eszméknek tartja – annak ellenére, hogy a közelmúltban ő maga vallotta magát nácinak, és tavaly épp egy neonáci megemlékezésen tett holokauszttagadó kijelentéseket.  Az említett vecsési rendezvényen pedig a Mein Kampf példányát dedikálta, amit a 24.hu kérdésére „fantasztikus érzésnek” nevezett.

Ez egyébként teljesen beleillik egy nemzetközi trendbe: amióta az Egyesült Államokban megjelent a nehezen megfogható, alt-right gyűjtőnéven emlegetett mozgalom, a klasszikus újnácik, köztük régóta aktív fehér felsőbbrendűséget hirdető csoportok vezetői is egymás után próbálták mozgalmaikat ezzel a branddel újracímkézni, megtartva persze olyan alapelveket, mint a fajelmélet vagy a holokauszttagadás. Az interjúban hallható egyes fordulatok (a kulturális marxizmus összeesküvés-elmélete, az amerikai szoborügyek emlegetése) mind az alt-right szólamait tükrözik – ahogy nyugati mintákat követ az Erő és Elszántság másik alapítója, az Identitesz is, amely a Franciaországból eredő ún. identitárius mozgalmat vette alapul.

Lemostuk a gyalázatot

Állampolgári bejelentés érkezett szeptember 11-én, hétfőn a Tett és Védelem Alapítványhoz. A bejelentés egy fényképet tartalmazott a Gazdagrét nevű Facebook-csoportból, egy buszmegállót ábrázolt, aminek a burkolatára festékszóróval ezt a feliratot firkálták: “Pusztulj rohadt zsidó Soros!”.

A Tett és Védelem Alapítvány az ilyen bejelentések esetén fontosnak tartja, hogy a hivatalos szervekhez forduljon, de legalább ennyire fontos számunkra az is, hogy az antiszemita feliratokat gyorsan és hatékonyan eltávolítsuk. A Facebook-poszt alatti kommentekből kiderült, hogy a gazdagrétiek már több helyen jelezték ezt a mocskolódó rongálást, de érdemi választ vagy intézkedést nem tapasztaltak.

Mivel egy ilyen felirat eltávolításához már kevés a szerves oldószer, alapítványunk munkatársai szakértő segítségét kérték. Csöllei Balázs, a Press-Tech Cleaning tulajdonosa sietett segítségünkre, professzionális eszközeivel és szakértelmével ragyogó tisztává varázsolta a buszmegállót. Az alapítvány és a gazdagrétiek nevében is köszönjük neki!

A tisztítás nagyjából egy órát vett igénybe. Ezalatt többen is odajöttek munkatársainkhoz, és kifejezték örömüket és köszönetüket. Jó volt megtapasztalni, hogy a zsidózás és a gyűlöletkeltés ekkora ellenállással találkozik, és bár jól látszik, hogy egy ember egy festékszóróval elég komoly kárt tud okozni, de örömteli, hogy sokkal többen vannak, akik tenni is hajlandóak a fizikai és a mentális mocskolódás ellen. Külön kérték, hogy a környéken több helyen is látható szívecskét őrizzük meg. Mivel értékelésünk szerint ez a szimbólum nem hordoz antiszemita jelentést (sőt), ezért ennek a kérésnek örömmel eleget tettünk.