A kutató és az ő célja: a zsidómentő jó Göring „megmentése”

hvg.hu: Miért olyan fontos önnek Albert Göring személye?

Cserépfalvi Katalin: Éppen a papám angol ellenállási kapcsolatait kutattam Angliában 50 évvel a háború után – amikor végre hozzáférhetővé váltak a dokumentumok –, és a dossziék között véletlenül rábukkantam egy interjúra, ami a Rómába emigrált pápai orvossal, Kovács Lászlóval készült. Ebben arról beszélt, hogy jó barátságba keveredett Hermann Göring öccsével, aki rengeteg emberen segített Hitler idején. Ez olyan fantasztikusnak tűnt, hogy elkezdtem – úgy tudom, elsőként – kutatni a történetét.

hvg.hu: Milyen kép alakult ki önben Albert Göringről?

Cs. K.: Először inkább csak ráéreztem, hogy milyen lehetett. A gondolkodása, a viselkedése, az életmódja teljesen olyan volt, mint azoké az embereké, akiket én kislányként ismertem és csodáltam a harmincas években, a pesti belvárosban. A papát (Cserépfalvi Imre, neves könyvkiadó – a szerk.) mindig művészek, filmesek vették körül, akik élvezték az életet. Albert számomra azt a régi, letűnt kort képviseli. A régi Duna-korzót, a Cserépfalvi Kiadót a Váci utcában, a házunkat a Mária Valéria (ma Apáczai Csere János) utcában, ahol egy fényképészüzlet is működött, s ahová ő sokszor beugrott. Néha elképzelem, hogy akár láthattam is, csak akkor még nem tudtam, hogy ez a nagyszerű ember megy el mellettem.

Jószef Attilával is játszott

Cserépfalvi Katalin a két világháború között működött Cserépfalvi Könyvkiadó tulajdonosának, Cserépfalvi Imrének a lánya. Gyerekkorában természetes közeg volt számára az írók, költők társasága. Radnóti írt a naplójába, és még ma is megvan az a szőnyeg, amin József Attilával játszott. Édesapja a II. világháború alatt részt vett az ellenállási mozgalomban, börtönben is ült. A német hatalomátvétel után halállistára került, bujkálnia kellett, s ezért az akkor 10 éves kislányt, családi becenevén Mimikokót, vidékre küldték egyedül, álnéven, hogy ne érhesse őt bántódás. Erről az időszakról szól a Mimikokó illegális élete című emlékezésregénye, ami 2003-ban jelent meg. 1956 után hagyta el az országot. Az Egyesült Államokban doktorált irodalomtörténetből, több egyetemen tanított. Ma Észak-Karolinában él amerikai férjével, fia a filmes szakmában dolgozik, leányunokája 2 éves. Évente többször ellátogat Magyarországra – ápolja az 1991-ben elhunyt édesapja emlékét, aki a háború után megalapította a Corvina Kiadót és igazgatta 1955 és 1963 között. 1989-ben részt vett a nevével fémjelzett kiadó újraindításában.

hvg.hu: Tehát a 90-es évek végén kezdett kutatni, melyek voltak a főbb szálak a vizsgálódásaiban?

Cs. K.: Miután 2001-ben megjelent egy cikkem Albert Göringről a Népszabadságban, jelentkezett a már említett Kovács László sógornője. Az ő férje illegális kommunista volt, akin Albert nagyon sokat segített. Később a Skoda egykori magyarországi igazgatójának a fia, Bittera Miklós is megtalált, aki elmondta például, hogy Albert a dalmát tengerparton, üdülés közben hívta fel őket, mert tudta, hogy másnap a németek megszállják Hollandiát. Voltak közös holland ismerőseik, s Bitterát arra kérte, telefonáljon nekik, hogy azonnal távozzanak Angliába. Albert mindig tudta, mely országokat fogja megszállni Németország, és mindig talált valakit, akit tudott figyelmeztetni. 1944 decemberében pedig, nem sokkal Budapest ostroma előtt beállított a Bittera családhoz egy óriási német katonai teherautó. Albert, aki akkor már Salzburgban bujkált a Gestapo elől, küldött egy német katonatisztet, hogy a családot – beleértve a nagymamát is – menekítse ki Svájcba. Az más kérdés, hogy nem akartak menni, mert túl nagy rizikót láttak benne.

hvg.hu: A bátyjától, Hermanntól voltak információi?

Cs. K.: Érdekes, hogy nem. Volt elég sok Hitler-ellenes német (akikről ezt hivatalosan persze nem lehetett tudni), és velük Albert kapcsolatban volt. Az is érdekes, hogy a Göring családnak volt sok zsidó, félzsidó barátja, és mikor ezeket menteni kellett, nem Hermannhoz fordultak, hanem Alberthez. A környezetében mindenki tudta, hogy ő embereket mentett.

hvg.hu: Ezt Hermann is tudta?

Cs. K.: Tudta. Előfordult, hogy ő kérte meg öccsét egy-egy szívességre. Például egy híres német némafilmszínésznőnek, Henny Porternek Albert szerzett – a bátyja támogatásával – szerepet egy filmben. A színésznő hazájában nem játszhatott volna, mert a férje zsidó volt.

hvg.hu: Honnan vannak bizonyítékok Albert mentőtevékenységéről?

Cs. K.: Amikor a háborúnak vége lett, Albert jelentkezett az amerikaiaknál. Készített egy listát, amin annak a 34 embernek a neve állt, akiket ő mentett meg. Voltak köztük zsidók, voltak ellenállók – németek, osztrákok, magyarok, orosz emigránsok. Sokuknak a Skodánál szerzett állást. Például a magyar Kántor Györgynek is segített, akivel közös képük is készült Budapesten a háború alatt – már a német megszállás után. Ez a kép Bitteráéktól került elő, merthogy Kántor is a Skodánál dolgozott. De mivel Kántor zsidó volt és Csehszlovákiában még szigorúbb szabályok voltak a zsidókat illetően, Albert áthelyeztette őt Budapestre. Azután egy igazoltatásnál lebukott a hamis papírjaival és Buchenwaldban kötött ki, ahova csomagokat tudott neki Albert küldeni. Az őrnek – aki kézhez kapta a csomagokat, amiknek a nagy részét persze lenyúlta – érdeke volt életben tartani Kántort, aki így túl is élte a koncentrációs tábort.

hvg.hu: Ezen a 34 nevet tartalmazó listán szerepel a zeneszerző, Lehár Ferenc zsidó felesége is.

Cs. K.: Lehár feleségén kétszer is segített Albert. Először akkor, amikor Goebbels megfenyegette Lehárt, ha nem válik el a feleségétől, akkor soha többé nem fogják játszani Ausztriában és Németországban a darabjait. Lehár Albert segítségét kérte, aki rögtön elment a bátyjához, Hermannhoz. Azt tudni kell, hogy a fenyegetés  hülyeség volt Goebbels részéről, mert  Hitlernek A víg özvegy volt a kedvence. Hermann azért  is tudta könnyedén megoldani a problémát, mert ugyan Goebbelsnek, mint  kultuszminiszternek  minden kulturális intézmény a kezében volt, de a berlini Operaház nem. Afölött Hermann rendelkezett. Ő üzent Goebbelsnek, hogyha betiltja Lehárt, akkor az Operaházban fogják előadni A víg özvegyet. Erre Goebbels kapitulált. Másodszor akkor lépett közbe Albert Lehár feleségénél, amikor deportálással fenyegették az asszonyt. Lehár egyébként barátsága jeléül egy keringőt is dedikált Albert Göringnek.

hvg.hu: Ez az egész Lehár-ügy hogyan került felszínre?

Cs. K.: Albert már két éve volt amerikai őrizetben, és ugyan szólhatott bárki érte, elismerve és mentve őt, az amerikaiak rosszul bántak vele, nem hittek neki, hiába volt bizonyíték arra, hogy ő megmentett nemcsak sok zsidót, hanem ellenállókat, kommunistákat is. Persze az amerikaiakat is meg lehet érteni: miért bíztak volna Hermann Göring öccsében? És akkor jött egy új kihallgató tiszt, aki azt írta: ezt az embert szabadlábra kell helyezni, amit mond, az igaz, mert az én nagynéném Lehár felesége, és tudom, hogy őt megmentette. Ez a dokumentum egy fontos bizonyíték Albert mentőtevékenységét illetően, de amúgy az amerikaiakat ez sem érdekelte.

A teljes cikket a hvg.hu-n olvashatja.